A kalózbáró diadala

Előszó

Részlet a könyvből:
Amikor két láncosgolyó célbatalál...

A Bostonban állomásozó angol flotta 1775 március 17-én futott ki a sík tengerre a helyőrség közel tízezer katonájával, akiket a hosszú ostrom meg az éhezés végképp kimerített. Massachussets állam fővárosának eleste nagy csapást jelentett Angliának, ahol az amerikai fölkelőket mindaddig nem vették komolyan. A kivonuló csapatok magukkal vittek minden elmozdíthatót s kifosztották a város minden üzletét és korcsmáját. A szabad elvonulás feltételei értelmében otthagyott ágyúkat részint beszegezték, részben pedig legurították a tengerbe. Dicséretükre legyen azonban mondva, az élelmiszerraktárakat mégis otthagyták a lakosság részére, amely különben éppúgy éhezni volt kénytelen a hosszú ostrom alatt, mint a katonák.
Az amerikai hadvezetőség, amely a Bostont környező valamennyi erődítést hatalmába kerítette, hosszas tárgyalások után beleegyezett az angol csapatok szabad elvonulásába, de kikötötte, hogy az élelmiszerraktárakat épségben tartoznak átadni.
A kis hajóhad, amelynek admirálisává Howe tábornokot választották, elhagyta Boston tágas kikötőjét, hogy New-Yorkban köszörülje ki azt a csorbát, amely Boston feladásával érte. A hajóraj maga különben hadműveletekre egyáltalán nem látszott alkalmasnak, miután jó néhány száz polgári családot is magával vitt, akiknek egy és más okból félnivalójuk volt a bevonuló amerikai csapatoktól. Így aztán a hajókon több volt a bútor és egyéb polgári holmi, mint az ágyú meg a fegyverek. Vissza