Előszó
Részlet a könyvből:
Beláttam, hogy naplót kell irnom, mert tirajtatok kivül, szegény, fájdalmas önvallomásaim, nincs ezen a rut földön senki sem, akinek elárulhatnám az én nagy bánatomat. (Még...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Beláttam, hogy naplót kell irnom, mert tirajtatok kivül, szegény, fájdalmas önvallomásaim, nincs ezen a rut földön senki sem, akinek elárulhatnám az én nagy bánatomat. (Még anyámnak sem, mert az kinevet.)
Emlékszem, öklömnyi kislány koromban, egyszer valami bécsi nagynéni járt nálunk és mivel a színházban éppen a ,,Háromcsőrü kacsá"-t játszták, hát ebédkor az asztalnál a német néni sehogysem tudta kimondani a darab cimét, a melyre édes apa mókából meg akarta tanítani.
Háromcsérri kacsáré, - törte kerékbe a szót, mire apám nevetve ugratta, hogy:
Nicht so, Karolin! ,,Háromkacsáru csőre!"
Ezen mindnyájan nevettünk, s ekkor anyus, aki mellettem ült, tréfásan megfogta két ujjával az orrom hegyét:
- Csingilingi. Lalikának is olyan orra van, akár a kacsa csőre.
Vissza