A juhait kereső pásztor

Előszó

Részlet a könyvből:
Herenden született, s Veszprémben Molnár István révén ismerkedett meg a néptánccal. Már gimnazista korában megkezdte a táncgyűjtést a bakonyi falvakban. Érettségi után egy évig a Szabó Iván vezette Honvéd Művészegyüttesben táncolt. 1950-55-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem muzeológia szakán néprajzot, régészetet és művészettörténetet hallgatott. Ortutay Gyula, Tálasi István, Vajda László és Vargyas Lajos tanítványaként táncfolklóristának készült.
Az 1950-es években a Népművészeti Intézetnek, Muharay Elemér Néprajzi Osztályának volt a leghűségesebb külső munkatársa. A Néptánckutató Munkaközösség egyik alapító tagjaként résztvett a táncainkra vonatkozó korábbi irodalmi és kéziratos anyag elemző, kataszteri feldolgozásában, s megkezdte az egész országra kiterjedő táncgyűjtéssel akkor célszerűen összekapcsolt falusi népi együtteseket instruáló munkát. Buják, Mikófalva, Drágszél, Öregcsertő, Nyírvaja, Panyola táncaira vonatkozó első alapos gyűjtései, s a közreműködésével készült filmfelvételek maradandó dokumentumai mellett hozzájárult az e falvakban újjáéledő tudatos hagyományőrzéshez is. A Somogyi táncok (1954) anyagának gyűjtésében és összeállításában nagy szerepet vállalt, s utána kezdeményezője és legkitartóbb munkatársa volt a Felső-Tisza-vidéki táncdialektus feltárására irányuló monografikus vállalkozás, amely 5 év alatt másfélszáz községből több mint 2000 táncváltozat rögzítését eredményezte. Egyetemi szakdolgozatának (Tyúkod táncai és táncélete, 1955) részleteiből születtek első közleményei. Emellett elsősorban a már elveszettnek hitt botolótáncok felkutatásával és a népies műtáncok folklórizálódásával, a szatmári falusi táncmesterek tevékenységével foglalkozott (1959). Vissza