A jugoszláviai magyar irodalom története

Előszó

A magyar nyelvű írásbeliség és irodalom kezdetei tájaink irodalomtörténetének az első fejezetei is, az eretnekmozgalmakkal összeforrtan, amelyek az irodalomnak már megindult anyanyelvűvé válását felgyorsították, és a középkori irodalmiság általános, egyetemes jellegének körében sajátos, helyi vonásokat kölcsönöztek neki.
Az aracsi kő felirata még latin nyelvű: „Akik e betűcskéket olvassák, A mindenható Istent kérjék." Ez a XI. századi szövegemlék azonban elsősorban képzőművészeti vonatkozású, bár szép jelkép, hogy a Törökbecse mellett napfényre került faragott kövön már betűről, írásról van szó. S elszigetelt jelenség is, hiszen majd csak a XIV. század második felében és a XV. század első évtizedeiben készülnek azok az összefüggő, nagyobb terjedelmű, immár magyar nyelvű szövegek, amelyek mind keletkezési helyük, mind pedig az őket létrehozó igény alapján a jugoszláviai magyar irodalom előtörténetének első emlékei közé sorolhatók. Ezek is vallásos ihletésű szövegek, mint általában az e korszakokból ránk maradt emlékek legtöbbje. Ilyen jellegű az a Ferenc-legenda is, amelynek egy későbbi másolata a Jókai-kódexben olvasható, valamint a Huszita biblia, amelynek másolatait az Apor-, a Bécsi- és a Müncheni-kódex őrzi.
Ezeknek az első, nagyobb terjedelmű, immár könyvnyi szövegeknek az ihlető forrása az eretnekség, amely különösen a középkori Magyarország délinek nevezett vidékein volt népszerű és általános, talaja pedig ugyanezeknek a vidékeknek fejlett gazdasági, társadalmi élete: a szerémségi bortermelés és gyümölcstermesztés (különösen híres volt a szerémségi kobakkörte), valamint a halszállítás a hagyományosabb állattenyésztés és földművelés mellett. Külön is ki kell emelnünk a földművelésnek akkoriban európai szintjét, hiszen miként az újabb kutatások bizonyítják, a kaszás aratás Bácskában már a XV. század elején elterjedt a sarlós aratással szemben, nyomban Hollandia után. Ezekhez járult a fellendült kereskedelem is, a dunai, a tiszai, a szávai átkelőhelyek nagy száma, a megindult városiasodás. Nem véletlen tehát, hogy itt írni-olvasni tudó értelmiségiek is nagyobb számban éltek: nemcsak gazdagabb nemesek küldhették fiaikat külföldi egyetemekre, hanem a mezővárosi polgárság is, amely fogékony volt az új eszmék iránt.
Az eretnekség is könnyebben terjedhetett tehát e határ menti vidékeken; a boszniai bogumilizmus éppen úgy éreztette hatását, mint a XV. század elején a csehországi huszitizmus, amelynek nyomán a Szerémség vált a magyar huszitizmus központjává. A bogumilizmussal függ össze a Jókai-kódexben megőrzött Ferenc-legenda, amelynek eredeti szövege 1372 és 1400 között keletkezett, minthogy nyelve még archaikus, a XIV. századi magyar nyelv állapotát tükrözi. Vissza