Előszó
Az állam, a szabad társadalom és a nevelés a chcltenhami kongresszus tükrében.
Az Uj Nevelés Ligája cheltenhami VII. világkongresszusának főcime és vezérgondolata a „nevelés és szabad társadalom" volt. A kongresszuson megtárgyalandó anyagnak e vezéreszme körül való csoportosítása megfelel a mai társadalmi átalakulások arculatának és tagadhatatlan, hogy e téren két világnézet áll egymással szemben. A nevelés feladata nemcsak a tantervekben lefektetett anyag elvégzése és az általános erkölcsi és jellemnevelés, hanem az egyén társadalmi feladatainak a jövőbe való beállítása és az egyén nevelése azon gondolatkör számára, amelytől a társadalom fejlődését és a mai nem éppen kedvező helyzetnek a javulását várhatjuk. A kérdés természetszerűleg igen szoros kapcsolatban van az állammal, mint amelynek keretében a társadalom él és fejlődik, másrészt az állammal, mint olyannal, amely a jövő nemzedék, sőt a felnőttek neveléséből és céltudatos irányításából mindinkább nagyobb és nagyobb részt kiván magának biztosítani.
E folyóirat legutóbbi száma rövid áttekintést nyújtott mindama főbb vezérgondolatokról, amelyeket a kongresszus főcímével kapcsolatosan kifejtettek. Jelen sorokban egykét neves kongresszusi előadó előadása nyomán részletesebben kívánok foglalkozni azzal, hogy milyen beállítást nyert a kongresszuson a szabad társadalom, ennek az államban való léte és a nevelés e szabad társadalom felé. A kongresszus ugyanis céljának megfelelően nem önmagáért foglalkozott az állam és a társadalom mai aktuális kérdéseivel, hanem azért, hogy a nevelésnek a helyes utakat megmutassa a szerinte minél jobb és tökéletesebb társadalmi és állami berendezkedés felé.
A szabadság fogalmának értelmezését illetőleg a kongresszus vezetősége helyesen osztotta be két nagy csoportba az előadókat és elmondandó anyagukat, még pedig oly módon, hogy az előadások egy része a szabadság gondolatával, mint belső emberi megnyilvánulással foglalkozott, a másik része pedig a szabadság külső megnyilvánulásaival az államban és társadalomban, amelyet betetőzésül az államok egymásközötti szabadságának és szabad fejlődésének megvitatása is nyomon követett. A kérdés első része inkább lélektani alapokon állott, míg a második része megkívánta, hogy igen alaposan szemügyre vegyük azokat a folyamatokat és összetevőket, amelyek a ma államát és társadalmát irányítják. Itt jegyzem meg, hogy a kérdés lélektani részével a „Jövő Utjain" legutóbbi számában Redl dr. bécsi pszichológus foglalkozott bővebben.
A személyes szabadság kifelé való megnyilatkozásait illetőleg a kongresszus, mint már említettem, igen korszerű kérdések középpontjába állította a hallgatóságot. Első pillanatra talán úgy tűnik, mintha számtalanszor és újra elmondott és meghallgatott problémákkal állnánk szemben. Ha azonban szemügyre vesszük, hogy mindez nemcsak azért hangzott el, hogy elhangzott légyen, hanem hogy a felnövekvő nemzedékbe irányító eszmeként gyökeret verjen, akkor e kérdések egészen más világításban fognak feltűnni.
A szabad társadalom kérdéseit fejtegető előadók a helyesen értelmezett belső egyéni szabadság alapján tovább indulva az egyénnek a társadalomba való beállítottságát fejtegették és a hallgatóságot a legeszményibb magaslatokra vitték.
Az egyforma eséllyel életbe indulás, a belsőleg harmonikus emberből kifelé sugárzó összműködési készség többi embertársaival, az egyéni véleménynyilvánítás szabadsága és az egyéniségnek az általános erkölcsi normák keretein belül való szabad kifejlesztése és szabad világnézeti szemlélet kialakítása kerültek megvitatásra...
Vissza