A jövő országa Brazília

Előszó

Régebben szokásban volt, hogy az írók, mielőtt átadták egy-egy művüket a nyilvánosságnak, egy kis előszót bocsátottak eléje s abban nyiltan elmondották, miféle szempontból és milyen szándékkal írták könyvünket. Jó szokás volt ez, mert az ilyen őszinte és közvetlen megszólalás eleve érintkezést, megértést teremtett az író és közönsége között. Én is szeretném lehető nyiltsággal megmondsani, mi indított arra, hogy ilyen, az eddigi munkakörömtől látszólag annyira távoleső tárggyal foglalkozzam.
Amikor 1936-ban a Pen Club kongresszusára készültem Buenos Airesbe, kapóra jött nekem az a meghívás, látogassak el egyúttal Brazíliába. Nem vártam valami különsen sokat ettől az utazástól. Olyasféle dölyfös elképzelésem volt Brazíliáról, mint az átlagos európainak vagy északamerikainak. Most megpróbálok visszaemlékezni rá, milyen is volt ez az elképzelés. Gondoltam: egy a délamerikai köztársaságok közül, olyan mint akármelyik más, meg sem igen lehet különböztetni őket egymástól, éghajlata forró, egészségtelen, politikai viszonyai nyugtalanok, pénzügye zilált, közigazgatása elhanyagolt és csak a parti városokban van tűrhető rend...de tájképei elragadók és sok még az országban aki nem aknázott lehetőség. Olyan föld ez tehát, - gondoltam akkor - amely a kétségbeesett kivándorlóknak vagy gyarmatosoknak való, semmiképpen sem az az ország, amelytől szellemi ösztönzést várhatunk. Vissza