A Jövő Mérnöke 2001. május

Előszó

Részlet:
Bánhidi professzor 1996-ban ment nyugdíjba, de azóta is majdnem minden nap bejár az épületgépészeti tanszékre, oktat és irányítja kutatói team-jét. Nemzetközi konferenciákon és workshopokon elnököl, nyolc nemzetközi bizottság vezetőségi tagja, a komfort-kutatások elismert szaktekintélye itthon és külföldön.
- Macskássy Árpád volt a nevelőapám, talán tőle is eredeztethető a műszaki pálya iránti vonzalmam. Macskássy professzor egyébként édesanyám húgának férje volt; gondoskodott rólam és segített a tanulmányaimban akkor, amikor szüleimet kitelepítették Budapestről - s én is csak az ő pártfogásának köszönhetem, hogy elkerültem a kitelepítést. Ifjúkoromban engem leginkább az orvosi pálya vonzott, később kezdett érdekelni a mérnöki hivatás. A gimnázium után, 1949-ben Műegyetemre jelentkeztem, de nem vettek fel, így aztán 2 évig ipari tanuló voltam, majd sikeresen felvételiztem a gépészkarra. Ma úgy érzem, nem volt káromra a gyakorlati munka megismerése, a két esztendős kényszerkitérő. Öt év múlva, mérnöki diplomával a zsebemben az ERŐTERV-nél kezdtem dolgozni, később az Építéstudományi Intézetben lettem kutató. Kezdeményezésemre - akkoriban ritkaságszánba menő, rendkívül jól felszerelt - kísérleti laboratórium alakult Szentendrén az ÉTI-ben, komoly tudományos kísérleteket lehetett ott végezni. Komfort-kutatásokkal kezdtünk foglalkozni - ez eléggé új szakterület volt. Vissza