A jövendő tavaszán (dedikált példány)

Fülszöveg

Tímár Máté, a Majoros Ádám krónikájának és számos elbeszélésnek ismert szerzője ezúttal útinaplóval kopogtat az olvasók ajtaján. 1961 nyár elején a Szovjet Írók Szövetségének vendégeként három hetet töltött a Szovjetunióban. E könyvében az utazás során szerzett gazdag élményanyagát fűzte csokorba. Írása gondolati és művészi szempontból egyaránt figyelemre méltó. Tartalmazza mindazt, amit egy hasonló jellegű útikönyvtől általában elvárunk, és még valamit. Tímár nem beszél felsőfokban, nem keresi a szédítő számokat, nem beszél nagy általánosságban, de elhatol az egyes szovjet emberig, legyen az orosz, észt vagy üzbég; megnézi, mi van a szívében és a tudatában, és bátran az olvasó elé tárja azt, mert nincs rejtegetni valója. Amint nincs rejtegetni valója magának Tímárnak sem. érezzük soraiból, hogy szereti a szovjet földet, szereti a szovjet embereket, levetette az előítélet pányváit, amelyeket a nacionalista nevelés és a hadifogság kötött rá, s amelyektől a szabadulást nehezítették a személyi kultusz időszakában elkövetett hibák, olyannyira, hogy Tímár - mint ismeretes - sokat bukdácsolt, és hosszú belső harc után lépett rá a korunk igazságához vezető útra. Az írói vallomás lírai közvetlensége révén Tímár Máté szinte észrevétlenül teszi részesévé az olvasót élményeinek, s ezáltal naplója olvasása is emlékezetes élménnyé válik. Vissza