A Jónás-téma a világirodalomban

Előszó

Akinek csak gyermekkori élményei vannak az ószövetségi Jónás Könyvéről, érdekes lélektani kísérletet tehet, ha elolvassa ezt az emlékezete szerint prófétát elnyelő nagy halról, Isten bocsánatát kiérdemlő nagy városról, elszáradt tökindáról szóló kerek, szinte naiv történetet. Bizonyára meglepve tapasztalja majd, mennyire megcsalták régi emlékei, mennyire másról szól a mese, mint amire gondolt, mennyire illúzió volt a történet kereksége, együgyűsége. A könyv minden szava, eseménye mintha többértelmű lenne és továbbkerekítésre ösztökélné, követelné az újraolvasást, a mélyebb értelem, titkos üzenet visszakeresését. Ez a visszakeresésre elmélyítésre, folytatásra serkentő erő a kis könyv újjászületésének forrása, belőle fakadnak a téma állandó újraolvasásai, újraírásai (*). Gondolkodó ember, költő, író ugyanis sosem érte be a mese felszínével, mindig többet sejtett meg benne, mert megérezte a továbbutalást és gyakran hallgatott a felhívásra, továbbköltötte Jónás históriáját.
A történet szívvel-lélekkel átélt, serkentő, rejtett értelemre utaló hatását használta fel maga Krisztus is, amikor érzékeltette saját munkásságát, halálát és feltámadását, sőt eljövetelét a végítéletkor (Mt 12,39-41; 16,4; Lk 11,29-32) Minden oka megvolt, hogy munkásságát Jónás prófétáéhoz hasonlítsa. Ugyanis, bár a Könyvben álló isteni híradás csupán puszta fenyegetés, mégis Jónás Könyve egészében véve zsidóknak, pogányoknak, tehát mindenkinek szóló örömhír előhangja. Az Evangélium szinte előkészületlenül érte volna az emberiséget, ha nem létezett volna ez a kis könyv, a kapocs, mely az Ószövetséggel összeköti. Ilyen láncszemnek fogva fel a művet nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne fűzzük teljesen egybe az Ó- és Újszövetséggel, ne keressük benne mindkét Szentírás tanítását. Ebből a kapcsolatkeresésből jött létre a XVIII. század elején Paciuchelli Angelo tanulmánya, mely a Könyv szembeszökő és rejtett értelmét, tanulságait közel másfélezer oldalon részletezi. Vissza