A Jókai Mór Városi Könyvtár története 1952-2002

Előszó

Az évfordulók, a jubileumok megállásra késztetik az embert, Ötven esztendő, csaknem két emberöltő, nagy idő, hosszú idő. Könyvtárunk az elmúlt fél évszázadban olvasók százezreit szolgálta ki, kérések millióit teljesítette.
Könyvtárunk az elmúlt ötven esztendőben megért akciókat, mozgalmakat, reformokat és rendszerváltozásokat, de a lényege nem változott: gyűjteni, beszerezni azokat a dokumentumokat, amelyek alkalmasak a Kedves Olvasó igényeinek kielégítésre, beszerezni és megőrizni minden pápai vonatkozású információhordozót. Természetesen mindenkor próbáltunk megfelelni a korszak legkorszerűbb követelményeinek. Ez hol sikerült, hol nem. Kezdetben csak könyveket és folyóiratokat vásároltunk, a polcokon dobozok voltak könyvformában bekötve, hogy ne tűnjön minden olyan tátongóan üresnek. Később megjelentek a diafilmek, majd jöttek a hagyományos fekete lemezek. A mozgókép tárolásának viszonylag elterjedt formája volt a videoszalag, a zenei minőség iránti igény teremtette meg a CD lemezt, majd megjelentek a számítógépes adatrögzítőn tárolt információk, amelyeknek ma beszerzett legkorszerűbb változata a CD-romok interaktív anyaga. A sokféle adathordozó egyben teljesen közös egymással az emberi elme alkotásait teszi elérhetővé az érdeklődők számára ... és persze közben elfogytak a dobozok, helyüket három-négy méter magasságig a könyvek foglalták el. Az ötvenedik születésnapra alaposan kinőttük magunkat, kevés már a hatvanas évek első felének, mintegy hatszáz négyzetméteres alapterülete.
Maguk is az olvasók is, gyakran felteszik a kérdést, meghal-e a könyv, a nyomtatott betű, átalakul-e a könyvtár számítógépes információs központtá? Mi könyvtárosok csak optimista feleletet adhatunk erre a kérdésre! Nem! Hiszen a tudás hordozó, a közvetítő anyag alapvetően megváltozhat, - elférhet Jókai több mint száz kötet regénye egyetlen lemezkorongon, - de ha a gyönyörködés, a szórakozás, az esztétikai élményszerzés célzatával akarom kézbe venni Jókai Mór gyönyörű regényét az Aranyembert, akkor a papírost választom a nyomtatott fekete sorokkal, a papír és festékszagú hétköznapi kartonba kötött, vagy az ünnepi bőrbekötött, igazi könyvet! Soha nem válthatja fel a könyvtárost - a ninivei agyagtáblák őrének késői leszármazottját a robot, a gép, a kizárólagosan gépi információt hordozó központ. A XXI. század emberének is szükséges van/lesz emberi hangra, kedvességre, törődésre, vagyis könyvtárosra.
Mi könyvtárosok ezért nem félünk a könyv halálától, nemcsak azért mert más dokumentumok átveszik az információhordozó szerepet, hanem azért sem mert olvasóink jelenléte, aktív ereje, igénye sugallja az optimizmusunkat. A gyermekkönyvtár baráti, családias hangulatán felnövekvő nemzedék újra és újra minket választ, időről időre bizalmat szavaz a tiszta forrásból jövő igaz irodalomnak, valódi tudománynak, a nagyjaink által komponált művészi zenének és az értéket jelentő mozgóképi alkotásoknak.
Szeretném megköszönni az elmúlt ötven esztendő valamennyi könyvtárosának, nyomdászának, technikai dolgozójának, valamennyi munkatársamnak azt az odaadó szeretet, azt az önzetlen munkabírást amivel lehetővétették, hogy a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár a jelenlegi ellátottságával ünnepelhesse félszázéves születésnapját.
Azt kérem a fenntartótól, Pápa város olvasóközönsége nevében,hogy segítse munkánkat, támogasson bennünket azon az úton, amely a könyvtárat kutatóműhellyé, a város dolgozószobájává teszi, ahol a város apraja és nagyja, olvasója és kutatója otthon érezheti magát. Vissza