A jóisten tenyerén

Előszó

Előhang
Mit viszünk az útra ?
Egyetlenegy rajongó vagyok csupán a több tízmillió kötőül. Hiszen gondoljuk csak el, hogy a^Európai Unió határain innen s túl hányan, de hányan vannak és lesznek olyanok (amíg filmek, archív színházi felvételek létezhetnek ezen a golyóbison) Ausztráliától Dél-Amerikáig, Saigontól San Diegóig, Jeruzsálemtől Jakartáig, akiknek Törőcsik Mari muníciót ad, akiket inspirál, élni segít, létben tart.
A Körhinta a mozgás, a haladás jelképe is, s ebbe a perpetuum mobilébe - a lángeszű Fábri Zoltán rendezővel, a géniusztárs Soós Imrével, a %seniális Hegyi Barnabás operatőrrel s a szintén szuper Alkotótársaikkal együtt — ő ültetett bele bennünket. Es soha, de soha többé nem szállunk ki a „fizika alapvető törvényeinek ellentmondó, megvalósíthatatlan gépből, amely saját mozgásával egyszer s mindenkorra önmagát is haj ja". Tehát: még sincs lehetetlen!
jóllehet szinte erre vállalkozik aZj aki él/ mozog' ám Törőcsik Marival ez mégiscsak könnyebb! Történetesen az Édes Annában belénk ülteti, hogy van egy pont — miután sorozatosan semmibe vesznek, kirekesztenek, megaláznak —, eddig, és ne(m) tovább! A Pál utcai fiúk Nemecsek Ernőjének édesanyjakéntpedig megsimogat bennünket, ahogyan a mi anyukánk is szokott; nincs s nem lesz semmi baj! Neki(k) elhisszük. A Szent Péter esernyőjében megjelenése pillanatában emelkedik meg a lélek; csudalény, varázslat. Hát, mégiscsak létezik ilyen?!
A Szerencsés Dánielben, az '56-os forradalom leverése után (Mariann anyja) menekülőként mereng férjével (az utánozhatatlan Garas Dezsővel; legkedvesebb játszótársával) a szálloda csupasz éttermében, a légben: „Mit viszünk az útra, Kapitány uram "? (énekesnő: Kishonti Ildikó). E magyar népköltés ekképpen is hallik: „Mikor jövünk vissza, Kapitány uram? / Ne kérdezi már olyan sokat, / Ördög vigye a dolgodat, / Kedves Katonám!".
.No, én két Tibi csokit vittem magammal az útra, mint rajongó (tanító/ hírlapíró) — 1980-ban Győrbe, a Kisfaludy Színházöltözpjébe. Előadás szünetében kopogtattam s merészeltem bemenni ismeretlenül hozzᦠNéhány perccel korábban még Kurázsi mamaként létezett a színpadon, s bár a jelmezében ült, de ő bizony a hús-vér Törőcsik Mari Művésznő volt. Hebegtem, habogtam. Bemutatkoztam, átadtam a gyerekeinek szánt édességet, gratuláltam, adtam/ kaptam két puszit, Vissza