A jóhiszemű kaoszhoz

Előszó

A JÓHISZEMŰ KÁOSZHOZ.

Nem a hatalommal szemben nehéz a bátorság s az igazságot megmutató hitvallás. Nem a „társadalmi rendbe", törvénybe, rendőrbe, csendőrbe, katonaságba, börtönökbe biztosított uralkodó érdekrendszer ellen. Ami szenvedés és baj erről a részről fenyeget: az tanításaid megnövekedett ereje s a rádnéző lelkek nagyobb világossága lesz. És szenvedésed, és hősi bizonyságtételed már-már egység s a jövő győzelem ígérete azok számára, akik ennek a világosságnak a fényével látják az emberi dolgokat.
A nehezebb kötelesség, a fájdalmasabb bátorság az, mikor szavaid korbácsát, látásod nehéz ítéletét a jóhiszemű káosz: a megalázottak és megszomorítottak, megraboltak és kizsákmányoltak, a munka tragikus gladiátorai ellen kell felmozdítanod. Hiszen ezeknek legőrültebb tévedése is: egy jobb jövő nélkülözhetetlen hite. Legvakabb dühük is: a megváltás szomjas keresése. Rombolásba zuhanó világtalan, akaratuk: szenvedésben gyűlt heroizmus s a közös életfájdalom egybeölelő szolidaritása. És szavaid ítéletes megmutatásával talán éppen azt ölöd meg bennük, amiben emberségük legmagasabb hullámát érte el.
És mégsem futhatsz el ettől a nehezebb kötelességtől, ettől a fájdalmasabb bátorságtól. Vagy mernél vállalni egy olyan népszerűséget: mely gyávaságod, lelkiismeretlenséged engedménye és szép szavakkal elfedezékelt megszökés attól, ami életed lényege, hivatásod legszebb tartalma? Vissza