A Johanna Maria fregatt

Fülszöveg

A Johanna Maria nevű teljes vitorlázatú háromárbocost 1865-ben egy februári napon bocsátották vízre Amszterdamban, Oostenburg sólyájáról. A remekmívű, csodálatosan megépített vitorlás hajó kalandjai ekkor veszik kezdetüket: különféle rakományokkal járja a világ tengereit. Kezdetben fűszereket szállít Kelet-Indiából Hollandiába, viharok tépik az Atlanti-óceánon és az egyenlítő környékén. Néhány évi kemény munka után már meglátszanak rajta a kopás jelei, de Jacob Brouwer, a vitorlakészítő mester, aki a hajó szerelmese, gondot visel rá, hibáit kijavítgatja, rendben tartja, és minden út után megpróbálja visszavarázsolni a hajó eredeti szépségét.
Beköszönt azonban a gőzhajók korszaka, s vitorlással már nem túl jó üzlet az áruszállítás, ezért a hajót holland tulajdonosai eladják. Először norvég, majd orosz zászló alatt fut, s az Északi-tengert járja fával, fűrészáruval. Egyszer egy egész télen át Pétervárott vesztegel, a jég és a kemény időjárás nagy kárt tesz benne. Nem nagyon alkalmas már másra, csak a hajók életében a lezüllést jelentő csempészésre. Egy portugál kereskedő veszi meg, kicsinosítja, és rajta szállítja kétes eredetű áruit a Csendes-óceánon át Dél-Amerikába. A hanyag, iszákos, lump kapitányok nem törődnek a hajó állagával, hagyják tönkremenni, s mire Jacob Brouwer összekuporgat annyi pénzt, hogy megvehesse, már csak egy roncsnál alig valamivel jobb állapotban levő vitorlást kap. Ő megint rendbe hozza, de már nem tudja visszavarázsolni régi fényét, különben is a vitorlások kora ekkorra, egy emberöltő múltán már leáldozott. Brouwer tesz még vele néhány utat, majd lehorgonyozza Amszterdam kikötőjében, ahol az öreg hölgy, a Johanna Maria ettől kezdve verőfényes nyarakon, fehér felhők alatt, szürke egű teleken, ködös őszidőn, széljárta tavaszon csak állt némán, annyi hányattatás után élvezve a békés nyugalmat. Vissza