A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon

Előszó

A feudális társadalom alávetett osztálya, a jobbágyparasztság Európa-szerte több évszázadig tartó fejlődés eredményeként jött létre. Az osztály kialakulásának előzményei az egyes népek különböző időben végbement honfoglalására és letelepedésére nyúlnak vissza. Az állandó megtelepedés a nemzetségi közös tulajdon felbomlásához és az elidegeníthető magántulajdon kialakulásához vezetett. Az új feudális államok legnagyobb földtulajdonosai a kialakulás első fázisában az uralkodók lettek. Az új rend megszilárdulásával azután egyre nagyobb szerepet játszott a földtulajdon kiépítésében az egyház és a világi hatalmasok földesurasága. Mellettük azonban egy ideig tovább élt a társadalom közép- és alsó rétegeinek részben egyéni, részben közösségi földtulajdona. Mindezeken a termelőmunkát - leszámítva a kistulajdonos szabad parasztok földjeit - különféle alávetett elemek végezték. Ezek összetétele Európa különféle területein rendkívül színes és sokrétű volt a korai feudalizmus időszakában. A hódított - Európa egyes területein romanizált - lakosságon kívül a hadifogolyként ejtett rabszolgák, saját és idegen törzsből, nemzetségből alávetett szabad elemek változatos számarányban tűnnek elő az egyes államokban. Ezt a különféle servitusú és libertasú, változatos terminológiával jelölt rétegekből alakult osztályt csupán alávetettsége jellemezte közös ismertetőjegyként a feudalizmus korai szakaszában. Egyes rétegei még különböztek mind a termelésben elfoglalt helyzetük, mind jogi állapotuk tekintetében. Ennek a sokrétűségnek és különbözőségnek a lezárásaként, szintéziseként jött létre a jobbágy parasztság egysége Európa különböző területein más-más időben, de hasonló módon, a feudális viszonyok kiteljesedésével párhuzamosan. Vissza