A jogi gondolkodás paradigmái

Előszó

Részlet a könyvből:

"A joglogika története" - túl nagyratörő tárgynak tetszik, ám tudomásom szerint jogtörténészektől még túl kevéssé is vizsgáltnak ahhoz, hogy átfogó képet alkothassunk s közvetíthessünk róla. És ezen felül logikusnak is kellene lennem ehhez, ám generációm, melybe jobban belevésődött Corneille, Racine és Cicero, mint a halmazok matematikája, rosszul tájékozódik a szimbólumok és egyenlőségek azon dzsungelében, amely a mai logikát jellemzi. Sőt nemcsak egyszerűen valamelyest bejáratosnak kellene lennünk a mai logikába, de képesnek a problémái fölötti vitára; tudnunk, hogy mit köszönhet a logika a modern tudományos fejlődésnek és képesnek arra is, hogy más filozófiákból táplálkozó eltérő logikákkal szembesíthessük. Mindez olyan ismereteket feltételez, amikkel a szerző nem rendelkezik. Pusztán jogtörténész vagyok; pontosabban - noha a "filozófia" szó azoké, akikkel az ember olykor fél közösséget vállalni - a jogfilozófia történésze. A joglogika partjait is csak a jogfilozófia ürügyén közelíthetem meg. Feladatom így aligha lehet más, mint találkozási pontok és kölcsönös függőségi viszonyok megjelölése a két eltérő diszciplína között. Persze ez sem haszontalan. Valóban: ha meg kell határoznunk, hogy mi a joglogika, vagyis a logika mely része vagy milyen fajtája alkalmazható a jogban, ugyan miképpen is gondolhatnánk el mindezt anélkül, hogy egyet ne értenénk a "jog" szó jelentésében? Nehéz probléma ez, melyre sajnos számos erősen eltérő válasz létezik. A joglogikával foglalkozó kiváló szakemberek közt számosan vannak, akik magától értetődő nyilvánvalósággal posztulálnak egy valójában vitatható jogmeghatározást. Gondolati konstrukciójuk ezen alapul. Következésképpen olyan képet nyújtanak számunkra a joglogikáról, amely legalább is saját ízlésem szerint túlzottan szűknek, s ezért meg nem felelőnek tetszik. És talán eltérő következtetésekre jutnának, ha jogfilozófiai posztulátumaikat egyszer vitára bocsátanák. Vissza