Előszó
Ez a vázlat a jogelmélet elemeit a legrövidebb, legegyszerűbb alakban közli. Elvont gondolatmenet közlését és elsajátítását kívánja megkönnyíteni. Ezért tagolja szét az anyagot könyvekre, címekre,...
Tovább
Előszó
Ez a vázlat a jogelmélet elemeit a legrövidebb, legegyszerűbb alakban közli. Elvont gondolatmenet közlését és elsajátítását kívánja megkönnyíteni. Ezért tagolja szét az anyagot könyvekre, címekre, fejezetekre és szakaszokra és bontja fel még az egyes szakaszokat is a lap szélére írt kérdésekre és vezérszavakra. A gondolatközlésnek ez a leegyszerűsített és a könnyebb elsajátítás szempontjaihoz igazodó módja némileg iskolássá és merevvé teszi az előadást. Az, hogy kutatásaink eredményét időnként a legegyszerűbb tételekben foglaljuk össze, talán a tiszta kutatás szempontjából sem haszontalan. A merev és iskolás fogalmazás azonban veszélyt rejt magában épp azokra nézve, akiket attól meg kell óvni, azokra a fiatal kutatókra nézve, akik az egyetemi szemináriumból indulnak. Pedig a gondolatközlésnek, amely a tanárnak első, a kutatónak pedig második életcélja, épp ez, a kiválóbb fiatalokkal való szellemi érintkezés a magasabb lépcsője. A szerző nézeteitől mi sem áll távolabb, mint a dogmatikus merevség. Legszívesebben egész elméletét egyetlen szkeptikus zárójelbe tenné. Azok a tételek, amelyek a következő lapokon olvashatók, nem dogmák, hanem mindennapi kételkedés és mindennapi vita tárgyát képező feltevések és következtetések.
A kutatóknak abban a kicsiny körében, amely a szerző elméletéről eszmecserét folytatni szokott, ez a vázlat nem vezérkönyv kíván lenni. Nem azt mondja, amiben vakon hiszünk, hanem csak azt, amiben aránylag még a legkevésbé kételkedünk, aminél jobbat nem látunk, amit azonban mindennap vitássá teszünk, s amit cáfolni vagy jobbal pótolni vagy kiegészíteni érdem.
A kutató legdrágább perce azonban mégis az, amikor egyedül marad a problémáival. Mester és tanítvány, gondolatközlés és szellemi összeműködés, tudományos üzem és publikáció szempontjai mind eltörpülnek, amikor a gondolkodó a könyvtárszoba mélyén, a hűs csarnokban vagy a kert csendjében közvetlenül tekint a kérdések mélyére. Az igazi, örök kérdésekbe: mi a lét, mi a jó, mi a jog?
Vissza