A jó pásztor

Előszó

Részlet a könyvből:
Viharos szél süvített át Júdea hegyein, s ami Izraelben ritkaságszámba ment, a magasabb hegycsúcsokon hó fehérlett. Hangosan zúgolódtak Izrael népei, hogy ebben az időben útra kellett kelniük a római császár parancsára. Az akkor uralkodó augusztus császár ugyanis népszámlálást tartott, s megparancsolta, hogy mindenki menjen oda, ahonnan a családja származik. hosszú utat kellett megtenni az embereknek e szokatlanul kemény napokban. Telve voltak az utak vándorlókkal, s egyes városokat úgy elárasztottak, hogy bizony soknak nem jutott fedél sem, és a szabad ég alá szorultak. Persze hogy zúgolódott mindenki!
Csak két ember nem... Egy férfi és egy szépséges szűz, kik szegény emberek módjára tették meg az egyhetes utat Názáretből le Betlehembe, Dávid király ősi városába, mivel a család onnan származott. A kicsi helység zsúfolásig megtelt ezekben a napokban. Még a szegény pásztorok fedett szállásait is kibérelték az emberek, így ők maguk kiszorultak a városon kívüli zúzmarás rétekre. miközben nyájukat őrizték, pásztortüzeket gyújtottak, hogy éjjelre enyhítsék a hideget maguknak és a juhoknak.
- Éppen ilyen hideg éjszakán szorulunk ki állatainkkal a szabad ég alá! - dörmögött az egyik öreg pásztor.
- Azért mégis szebb itt a csillagok alatt, mint a barlangokban - szólalt meg a legkisebb pásztorgyerek, akit Joelnek hívtak.
Joel árva fiú volt, de ügyessége és kedvessége miatt mindenki szerette. Nagyapja, az öreg Joel nevelte a kis Joelt, de időnap előtt ő is meghalt, és a pásztorgyerek árván maradt a nyájak mellett. Vissza