A jó muzsikus látja amit hall és hallja amit lát

Előszó

"Vaskos könyvet írt, mert nem volt ideje kis könyv megírására."
Blaise Pascal
Pascal fenti gondolata a finom irónián túl mindennapjaink legfontosabb gondját jósolja: "Nincs üres hely a naptáramban", "Nem érek rá.", "Sajnos már teljesen be vagyok táblázva." és sorolni lehetne a változatokat sokáig. Röviden szólva nincs időnk kiérlelni dolgainkat. Ilyen helyzetben az egyen-súly helyreállításának irányába tett lépésként hat a maga területén ez a mintegy negyven oldalas könyvecske. Több évtizedes, eredményes tanári életmű tapasztalatának egy része, amely sokszorosan gyakorlatból származik és kiállta a hétköznapok hitelesítő próbáit.
A külső és belső hallás és látás tudatos művelése lehetőségként magába rejti a ráébredést a világ két alapvető arculatára: az állapotszerűségre és a folyamatszerűségre. Manapság, ha gondolkodunk, ami mellékesen önmagunk létének bizonyítéka, mondjuk Descartes óta, ezt általában azon a nyelven tesszük, amit legjobban ismerünk, amivel a legmélyebben azonosítjuk magunkat. A nyelv, mint szerkezet névszók és igék formájában őrzi az említett kétarcúságot, bár vitán felül egy külsőbb körben, mint a képek vagy a világ hangjai. Ebben az általános tudatállapotban nagyon fontos a nevelés, egy elvontabb képi és nem kognitív hangi kultúra irányába. A munkálkodás különösen jelentékeny akkor, ha figyelembe vesszük azt a nyomást, amit az audiovizuális eszközök használata jelent a tömegkultúrában.
Divat a tudományos fantasztikus vagy a pszichikus "időutazás". Sokféleképpen, és mérhető vagy mérhetetlen távlatokba egyaránt lehet tenni, kinek-kinek hajlamai, kíváncsisága szerint. Mindeközben elkerüli figyelmünket, hogy egy zenediktálás a különböző idősíkokban való mozgásnak milyen lehetőségeit kínálja. Ezek körültekintő tudatosítása a tanítványban világszemléletváltozást is eredményezhet. Következményként az önismeret magasabb fokaira juthat, arról nem is beszélve, hogy az idő különböző állapotaival való találkozás az időtlenség megélésének tapasztalatához vezetheti, ami még a kvarcórák korában sem lebecsülendő. Vissza