A jó csapda völgye

Előszó

Részlet a könyvből:

Lassan döcögött a postakocsi, mely Peru légii alvóbb kikötőjéből, Callaóból indul és Forte Cassione-n át a Brazíliai határig megy - mintegy átszelve az egész országot. A négy lóval vontatott kocsi most odaért, ahol az Andok hegy szakadékai hirtelen végetérnek s már csak szelíd dombok között, széles és szabad síkon át fut tovább az út. Mert bizony postakocsi jár még itt, Peru hegyei között, egyéb és megfelelő alkalmatosság hiján. A zeg-zúgos hegyutakon, amelyeket vízmosás, meg sziklatörmelék tesznek göröngyössé, nehéz is volna autóval, vagy egyéb járművel áthaladni. Amint a kocsi kifordul, az utolsó hegyszorosból, s előttük elterül a lapos és tiszta táj, a kocsis és az utasok megkönnyebbülten lélegzenek fel, mint akik megnyugszanak és örömmel veszik tudomásul, hogy az út nehezén túlvannak. A megkönnyebbülés nemcsak annak szól, hogy az ócska batár most már kevésbé fog rázni, hanem azért is, mert az út eddig megtett részén senki sem lehetett nyugodt egyetlen pillanatra sem. Jó néhány esztendeje már bizony elég veszélyes mulatság ezen. a vidéken utazni. De itt, a szabad vidéken, ahol a szem messze ellát, ahol környező dombok között egy sincs magasabb, mint a kocsis bakja, itt már nem kell arra számítani és nem kell attól félni, hogy bármely pillanatban lecsaphat a a békés utasokra a négy banda valamelyike. Mert hosszú idő óta már négy különálló rablóbanda tette bizonytalanná és veszélyessé Perunak ezt a tartományát. Tizenkilenc tartomány közül itt érezték magukat legbiztosabbaknak ezek a rablócsapatok s éppen ezért volt itt a legbizonytalanabb az utasok sorsa. Nem is utazott erre senki kedvtelésből, csak akinek nagyon kellett. Vissza