A jegyesek

Előszó

Alessandro Manzoni, a XIX. század olasz romantikájának képviselője, azok között az olasz írók között foglal helyet, akiknek alkotásai által az olasz nép a világ kultúrájának maradandó kincseket adott. A jegyesek-nek, Manzoni főművének, a maga korában nemzetébresztő hatása volt, amit még meg lehetne magyarázni a politikai harc és az irodalom mély összefüggésével. Hogy az olasz országegyesítés, a Risorgimento nagy küzdelmében Manzoni nevét és művét írták a zászlóra, nem követel meg többet, mint hogy valaki népének vagy egy feltörő társadalmi osztály nagy haladó mozgalmának hűséges és közérthető irodalmi kifejezője legyen. Az a körülmény azonban, hogy Manzoni regénye az Isteni színjáték mellett máig is a lekedveltebb klasszikus olvasmánya az olasz tömegeknek, hogy teljességgel változott vagy éppen ellenséges körülmények között sem hanyatlott Manzoni népszerűsége hazájában, és a világirodalom állandó, tiszta fényű csillaga lett, már olyan jelenségek, melyek a már rendkívüli értékeire engednek következtetni. Nyilvánvaló, hogy A jegyesek, melyet szerzője 1825-26-i első kiadásban XVII. századi milánói történet alcímmel látott el, úgy szólt az egyesítésre sóvárgó, a szabadelvű és nemzeti eszméktől forrongó olasz társadalomhoz, úgy fejezte ki ellentmondásait, súlyos krízisét, hogy e kifejezés művészi mélysége és gazdagsága túléltette vele a kort, melyből született. Manzoni olyan élő alakokat teremtett; olyan hatalmas jeleneteket ábrázolt A jegyesek nagyméretű történeti freskóin, olyan gazdag emberi ábrázolást nyújtott, hogy az olasz nép e haladó, de mégiscsak zárt korszakának jelentőségét irodalmi téren egyetemessé, mindenkihez szólóvá tette. Vissza