A jégszfinx I-II.

Előszó

A Kerguelen-szigetek.

Ezt a történetet, amelyet „Jégszfinx"-nek nevezek, senki sem fogja igaznak tartani. De azért ugy vélem, mégsem fog ártani, ha közzéteszem, akár igaznak tartják, akár nem.
E csodálatos és ijesztő kalandok kiinduló pontjául alkalmasabb hely aligha akadhatna, mint a Desolation-sziget (Kétségbeesés szigete), az emitett szigetcsoportnak a fő-szigete, amelyet 1779-ben Cook kapitány nevezett el így. Annak alapján, amit több heti ott tartózkodásom alatt tapasztaltam, határozottan megerősithetem, hogy a sziget nagyon megérdemli ezt a szomorú nevet, amelylyel valaha a hires angol tenger, járó ruházta fel.
udom, hogy a földrajzi nevek jegyzékében még mindig a Kerguelen nevet viseli ez a szigetcsoport, amely a déli szélesség 49° 544 és a Qreenwichtől számított keleti hosszúság 69%-70/4° alatt terül el. Ennek a névnek az az eredete, hogy egy Kerguelen Tremarer íves József nevü francia tengerjáró volt az, aki 1772-ben először adott hirt a délindiai óceánban levő szigetekről. Első utja alkalmával azt hitte az expedíció vezetője, hogy egy uj szárazföldet talált a délsarki tenger határán; második utján azonban rájött a tévedésére és megállapította, hogy csak egy szigetcsoportról van szó. Az olvasót azonban arra kérem, hágyje el nekem, hogy a Desolation név illik rá legjobban erre a háromszáz szigetből álló csoportra, a földnek erre az elhagyott zugára az Óceán sivatagában, ahol csaknem szakadatlanul viharzó déli szelek dühöngenek.
A szigetcsoportnak mindazáltal vannak lakosai és 1839 augusztus 2-án, mikor én magam is Christmas-Harbourban időztem, a Kerguelen-szigetek lakosságának magva, a csekély számú ott élő európaiak és amerikaiak létszáma egy fővel gyarapodott is... Vissza