A jávai teakirály

Előszó

Részlet a könyvből:

Találkozás a messze idegenben.

Körülvett minket a trópusi éjszaka minden gyönyörűsége. A tenger tükörsima és csodálatos foszforos fényben játszik. Fejünk fölött a koromsötét égboltozat, melyről a csillagok milliói csak annál fényesebben sugároznak alá s a közeli partokról leírhatatlan illatok édesítik meg a tenger balzsamos levegőjét. És mindenfelé az az éltető csend, amelyet csak a tengereket járó ismer. S mi ott ülünk enyhe ringással tovasikló hajónk födélzetén és halkan beszélgetünk. Rét egymásra lelt magyar az Indiai-óceán vizén.
Uzsonna időtáján indult ki hajónk Singapura kikötőjéből és most még a szumatrai partok közelében haladt Batávia felé. Jáva felé tartottunk a Nyugatindiai Szigetvilág legcivilzáltabb szigete felé. Társaim haza Semarangba, ahol óriási teaültetvényei voltak, én meg, mint vendége vele.
A hajón ismerkedtünk meg. San-Franciscoban együtt szálltunk föl a Japánba menő hajóra. Már a beszállásnál föltünt hófehér hajával, simára borotvált, a trópusi naptól leégetett, de a folyton a szabadban élő emberek aranybarna színű arcával, nagy élénk sötét szemével, melynek tekintetéit bői hiányzott a hindu rejtelmes fátyolossága, a maláj merevsége, a japán hidegsége és az európai fekete szem nyughatatlansága. Olyan meleg, derült, mosolygós volt a nézése, mint a mi népünké. Nem lágy, puha, de biztató, mert meglátszott benne a nyugodt erő. Első gondolatom mindjárt ez volt: „Ezzel az emberrel szeretnék összebarátkozni." Homloka magas, orra merész, szája kicsiny és mégis erélyes. Termete amolyan sem nem alacsony, sem nem túlmagas. Járása, mozdulatai nyugodtak, de rugékonyak. Vissza