A játszma rabjai

Előszó

Sally lassan kinyitotta álmos szemét. Kábultnak, összetörtnek érezte magát. Óvatosan hordozta körbe tekintetét a helyiségben. Igen, ez a saját szobája, az anyja által megálmodott rózsaszín bababirodalom. Megpróbálta felidézni az elmúlt pár óra eseményeit. Valami derengett. Amint maga mellé nézett, és meglátta maga mellett az alvó Abe-t, hirtelen világos lett minden. A gyomra összerándult az idegességtől. Ebben a pillanatban szívesen lett volna a földgolyó túloldalán, a pokolban vagy bárhol máshol. Mindegy, csak itt ne kelljen lennie. Sally és Abe, két tizenhat éves kamasz, osztálytársak és szomszédok. Szinte születésük óta ismerik, szeretik egymást. A szülők nem voltak ellene kapcsolatuknak. Egy hónappal ezelőtt azonban behívatták őket az iskolába. Rohamosan romló tanulmányi eredményeit Sally nem tudta többé titokban tartani. Azon a napon fény derült mindenre. A felnőttek kölcsönös megegyezése alapján nem találkozhatott többé a fiúval az iskolán kívül. Kizárólag az órákon láthatta, telefonon sem beszélhettek. Ez a helyzet elviselhetetlenné tette mindennapjait. Valósággal őrjöngött. Abe pedig türelmesen várt. Sally a kis éjjeliszekrényen lévő órára nézett, felugrott az ágyról és dühös szitkozódások közepette kirohant a fürdőszobába. Megnyitotta a zuhanyt és a forró vízsugár alá állt. Arra gondolt, hogy valahogy vissza kéne ugrani az időben. Legalább fél órát. El sem tudta képzelni, hogy mi lesz most. Minden ízében reszketett a félelemtől és átkozta magát. Szerette volna meg nem történtté tenni az elmúlt pár óra eseményeit. Félig vizesen berohant a szobába, vadul kezdte magára rángatni a ruháit, hosszú szőke haját lófarokba kötötte, közben szinte önkívületi állapotban ordított. - Abe, kelj fel, elaludtunk! A fiú egy pillanatig álmosan pislogott körbe, azonnal tudta, mi történt. Felkelt és nyugodtan öltözni kezdett. Felhúzta kopott farmer nadrágját, magára kapta fekete pólóját. A fürdőszobában megmosta az arcát hideg vízzel, hogy teljesen magához térjen. Vissza