A játékvezető és a segédjátékvezetők (partbírák) mérkőzés előtti megbeszélése

Előszó

A játékvezetői hármas felelősségteljes munkája egyszerűen megköveteli a mérkőzés előtti megbeszélést. Attól a pillanattól kezdve, hogy a mérkőzésre szóló küldést megkapta a játékvezető, tudatosan (tudat alatt) arra készül: Gondolataiban előkerülnek azok az események, amelyek rögződtek, a játékvezetőre egyedileg jellemzők. A játékvezető pályafutása során (a növekvő mérkőzésszámtól függően) 3-5-10 olyan esemény történt, aminek rögzítése egy életre emlékezetes marad. A küldésen rajta vannak a segédjátékvezetők, a partbírók is. A nevek olvasása közben villámgyorsan átfut a gondolatban, hogy melyik személy az, aki jól segít és melyik az, akire a már megszerzett tapasztalatok alapján vigyázni szükséges. Tehát már a küldésolvasás közben megfogalmazódnak a megbeszélés elemi részei. A mérkőző csapatokról (egy-egy játékosról) szerzett egyéni, a helyszín atmoszférájának emlékképe érzelmi síkon megindít egy pozitív (öröm, borzongás, melegség) vagy egy negatív (elkeseredés, hidegség, bánat) reakciót. A közöny a legrosszabb reakció. Az emlékek között feltűnik az ellenőröktől kapott instrukciók sokasága, ami a gyakorlati tapasztalatok szerint inkább negatív, mint pozitív érzelmű. Amennyiben a játékvezetők egy-egy mérkőzésvezetést ténylegesen is elemeznének, akkor az önvizsgálat (külső segítséggel) sokkal mélyebb, tartalmasabb lenne. Nagymértékben csökkenne az ismétlődő hibák sokasága. További szakmai tanácsot a testületben tevékenykedőktől (vezetők, aktivisták) vagy néhány jó baráttól is kaphat. Vissza