Előszó
Részlet a könyvből:
Egy játékos, aki vesztett.
A Földközi-tenger partján, a Cőte d'Azur' vidáman hajladozó pálmasorai között végigfutott a tavaszi szél és sorra csókolgatta a montecarlói házak...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Egy játékos, aki vesztett.
A Földközi-tenger partján, a Cőte d'Azur' vidáman hajladozó pálmasorai között végigfutott a tavaszi szél és sorra csókolgatta a montecarlói házak tengerre néző frontját.
A parton álló fehér kaszinó-épület két büszke tornyát beragyogták a napsugarak, kiemelték a kis félsziget házsoraiból, mintha mutogatni akarták volna a világnak, hogy ez az a híres játékbarlang, ahol az Azurpart szerencsevádászai keresik és néha meg is találják az emberi boldogsághoz elengedhetetlenül szükséges eszközt, - a Pénzt.
Már megindult a nagy tavaszi szezón, a kaszinó éjjel-nappal üzemben volt s a világ minden részéből összesereglett szerencse játékosok állandóan ott rajzottak a játéktermek asztalai körül.
Kis és nagy bankjegyek cseréltek gazdát, forgott a pénz kézről-kézre, mintha nem Is ismerné a megállást.
A zsetonosok állandóan váltották, cseréltek, fizettek. Színes celluloid-lapocskák, amik itt a készpénzt helyettesítik, halk koppanással perdültek a széles rulett-asztalokon s izgatott, kipirult és halálsápadt arcú emberek lesték a kis csontgolyó futását, lassítását és szívdobogtató megállását.
- Mindenki tett, hölgyeim és uraim! Nincs tovább! ...
Vissza