A jász és két kun kerületek címereslevelei

Előszó

A Magyar Királyság XVIII-XIX. századi világi közigazgatási rendszerének elemeit a több évszázados történeti fejlődés eredményeként kialakult vármegyék, kiváltságos kerületek, vidékek, székely, szász (és lándzsás) székek, a szabad királyi városok és az eltérő igazgatású Katonai Határőrvidék alkották. Az első magyar király, az Árpád-házból származó I. (Szent) István (1001-1038) uralkodói életműve a Magyar Királyság világi (vármegyék) és egyházi (egyházmegyék) közigazgatási egységeinek megteremtése volt. Vizsgált történelmi korszakunkban (XVIII-XIX. század) a vármegyék (comitatus) a Magyar Királyság törvényhatósági joggal felruházott alapvető területi-közigazgatási egységei voltak, amelyek száma a XIX. század második harmadának első éveiben - Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Erdély területén fekvő vármegyéket tekintve - hatvanhárom.
A kiváltságos kerületek, vidékek/területek (districtus privilegiarum) a király által adományozott territoriális rendi kiváltságokkal (privilégiumokkal) és törvényhatósági joggal felruházott területi-közigazgatási egységek voltak, amelyek főként lakatlanná vált királyi birtokokon, számukra külön kijelölt területeken, vagy korábbi határőrvidékeken alakultak ki. (Jász és Két Kun Kerület, Hajdú Kerület, Tiszai Kiváltságos és Királyi Koronái Kerület, Nagykikindai Királyi Kiváltságos Kerület, Szepesi XVI Város Kerülete, Túrmezei Nemesek Szabad Kerülete, Erdélyben: Fogaras Vidéke, Kővár Vidéke, Brassó Vidéke, Beszterce Vidéke.) A székely székek (Sedes Siculorum) az Erélyben élő székelyek területi-önkormányzati egységei voltak, amelyek belső szervezete a nemesi vármegyék mintájára épült ki, kifejezetten katonai szolgálatot teljesítő (országhatárt őrző és védő) feladatrendszerrel. (Aranyos szék, Csík, Gyergyó és Kászon szék, Háromszék, Maros szék, Udvarhely szék.) Vissza