A japáni nemzeti irodalom kis tükre

Előszó

A macedóniai Nagy Sándorról szóló keleti regék szerint a világhódító fiatal király nemcsak a kincseiről híres Indiát csatolta rengeteg birodalmához, hanem kalandozásai közben eljutott Indián túl valami Vákvák nevű szigetországig, amelynek királynője ajándékokkal kedveskedett a világ akkori urának. A királynő hadserege állítólag hatezer hajadonból állott, országa pedig a nevét valami különös fáról kapta, amely folyton azt zúgta, hogy „vák-vák". Nem tekinthető kizártnak, hogy, miként de Goeje véli, a Vákvák szóban Japánnak régi kínai elnevezése rejlik. Japánnak régi kínai neve tudniillik Vo-kuok vagy Va-kuok volt. Vo vagy va, kistermetű embert, azaz törpét jelent, kuok, pedig „ország". A reánkmaradt legrégibb japáni krónikában is előfordul egy jel, mint Japánnak neve. Nagy Sándor azonban sohasem járt Japánban és így, ha a regebeli Vákvák ország neve csakugyan azonos is Japán régi kínai nevével, az említett mesés adat csak jóval Sándor halála után, talán csak az arab hódítások és kalandozások révén bonyolódott bele a Sándor-mondák csodás szövevényébe.
Európába először Marco Polo hozott hírt Japánról. Az érdemes velencei utazó Kublai mongol nagykán és kínai császár szolgálatában volt éppen abban az időben, mikor Kublai minden áron meg akarta hódítani Japánt, de óriási hajóhada borzalmas kudarcot szenvedett. Marco Polo mongol-kínai forrásból szerezhette fogyatékos ismereteit. Japánt Zipangu néven emlegeti. Vissza