A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1956

Előszó

A korábban megyei és városi kezelésben levő muzeális gyűjtemények 1949-ben történt állami kezelésbe vétele és egyesítése óta hazánk egyik legnagyobb tájmúzeuma alakult ki Pécsett. Fejlődése elsősorban abban az irányban indult meg. amelyet szakfelügyeleti főhatóságunk a második világháború után az ország valamennyi múzeuma számára kijelölt. A háborús károk megállapítása és lehetséges helyrehozása, a gyűjteményanyag közvagyon jellegének megfelelő számba és nyilvántartásba vétele, állagának megóvása és megfelelő elhelyezése volt a legelső és legfontosabb feladat. Végrehajtásuk gyűjteményanyagunk nagysága miatt az azóta eltelt idő jelentékeny részét kitöltötte és még jelenleg is folyamatban van. Más fontos feladat volt időközben az állandó múzeumi kiállítások megrendezése abból a célból, hogy az egyes szakterületeken végzett kutató és feldolgozó munka eredményeit a nyilvánosság előtt feltárva, kielégítsük az irántuk megnyilvánuló érdeklődést és így szolgáljuk népünk művelésének ügyét. Az utóbbi cél érdekében igyekeztünk felhasználni a múzeumon kívül kínálkozó lehetőségeket is. Szerény létszámviszonyaink mellett mindez még annak tekintetbevétele mellett is komoly feladatot jelentett számunkra, hogy szakfelügyeleti főhatóságunk az állandó kiállítások megrendezéséhez nagy segítséget nyújtott. Nehézségeket jelentett és jelent számunkra az a körülmény is, hogy a múzeum öt gyűjteménye a város más-más részén levő öt épületben működik. Az egyes gyűjtemények kiépítése ennek következtében nem csupán szakfeladat volt, hanem egyben mindenkor külön-külön gazdasági, sőt állandó adminisztratív feladat is. Az elmondottakból következik, hogy az elmúlt időszakban, amit méltán nevezhetünk a szervezés, a belső rendcsinálás és a bemutatkozás korszakának, nem felelhettünk meg a múzeum munkájával szemben megnyilvánuló több más irányú várakozásnak. Főleg a kutató és a gyűjtőmunka az utóbbi években történt bizonyos fokú háttérbeszorulására és a múzeumi munka eredményeit a szakkörök és a nyilvánosság számára egyaránt feltáró állandó jellegű múzeumi kiadvány hiányára gondolunk. Ezek a hiányérzetek bennünk is megvoltak. Ez volt részben az a hajtóerő, mely fokozta abbeli igyekezetünket, hogy tiszta helyzetet teremtsünk magunk mögött, jól tudva, hogy ez az egyedüli biztosítéka olyan komoly előrehaladásnak, amely mögött nem leselkedik reánk a korábbi nehézségekbe való visszaesés veszélye. Abban a biztos meggyőződésben végeztük munkánkat az elmúlt időszakban, hogy alapokat rakunk le, amelyekre felépülhet itt Pécsett olyan múzeum, melynek működése a különböző szaktudományok számára haszonnal járhat, amely kielégítheti a táj népének irányéban támasztott igényét és méltó lehet ehhez a nagy multú városhoz is. Vissza