A III. Magyar Békekongresszus

Előszó

A BÉKEKONGRESSZUS TÁVIRATA SZTÁLIN ELVTÁRSHOZ
A BÉKÉÉRT HARCOLÓ NÉPEK BÖLCS VEZÉRÉNEK, lOSZIF VISSZÁRIONOVICS SZTÁLINNAK,
Moszkva
Drága Sztálin elvtárs!
A IIL Magyar Békekongresszus küldöttei a magyar nép nevében köszöntik önt, a világ békéért küzdő népeinek vezérét.
Ez a nép sokat szenvedett ezeréves történelme során, külső és belső ellenségtől kínzottan vérzett és pusztult, százszoros árat fizetett minden falat kenyérért, minden pihenőórájáért. Mi, akik ma e nép nevében itt összejöttünk, igaz szívvel állíthatjuk: nincs az országnak egyetlen zuga, nincs egyetlen városa, falva, tanyája, amelynek népe ne tudná felmérni teljes jelentőségében, hogy mit jelent a béke megvédése. Biztos, nyugodt kenyerünket jelenti, tisztes munkánk biztosítékát, szilárd alapot az alkotó szellem számára, egészséget és szabadságot, szép kommunista jövőnk zálogát. Jelenti férfi és nő számára a boldog családi életet, fiataljaink számára a merész szép jövőt, gyermekeink számára a fejlődés lehetőségét, öregeink számára a megnyugvást. És izzó gyűlöletet jelent minden magyar dolgozó szívében a népgyilkos amerikai imperializmus és Tito rablótábora ellen. S mert mindezt a mi népünk jól tudja, azért mondhatjuk nyugodt szívvel: a béke nagy ügyét minden erőnkből támogatjuk, minden tudásunkkal, erőnkkel és elszántságunkkal óvjuk és védelmezzük.
Beszámoltak a mi kongresszusunknak mindazok, akiknek hazánk földjén drága a béke ügye. Az országépítés élén járó munkások és újjászülető parasztságunk képviselői megfogadták, hogy visszaverik azok támadásait, akik vissza
Vissza