A II. világháború dombóvári halottainak emlékére

Előszó

Részlet a könyvből:
"Tisztelt Olvasó!
E dokumentumgyűjtemény elkészítésével és közlésével próbáljuk azt az úrt kitölteni, amely II. világháborús halottaink körül kialakult. Igaz, családi és baráti körben sosem feledték őket. Halottak napján értük is gyújtottak gyertyát, és ha volt hol, elhelyezték a virágokat. A megemlékezést azonban keserű érzés kísérte, hogy miért nem kaphatnak soha méltatást azok a halottaink, akik szintén értelmetlenül pusztultak el. A mély hallgatás azt sugallta, hogy felejteni kell és próbálták is elérni a mielőbbi feledést.
Csak hosszú évtizedek után nyílt lehetőség arra, hogy felmérjük azt a nagy-nagy veszteséget teljes egészében, amit a II. világháború okozott városunknak. A több mint nyolcszáz áldozat legnagyobb részét az elhurcolt és értelmetlenül elpusztult izraelita lakosság tette ki. Emléküket az 1947-ben leleplezett emlékmű őrzi.
A többiekre most kerül sor. Szinte az utolsó órában, a feledés homályából kellett előkutatni, hogy kik voltak, miért, hogyan pusztultak el. A hiányos visszaemlékezések töredékeinek összeillesztésével bontakozik ki, a sok-sok egyéni tragédia. Tudjuk már, hogy ki indult - látszólagosan - önként, kit sodort a történelem vihara, kit hurcoltak robotra, vagy kit ért munka közben a bombaszilánk. Halottaink ők valamennyien és emlékük kell, hogy figyelmeztessen bennünket az emberség, az egymás iránti tisztelet, a tolerancia megtartására." Vissza