Porfiros rézérces telepek morfológiai osztályozása

Előszó

A porfiros rézérc telepeken a Szovjetunióban és külföldön végzett jelentős mértékű kutatási és termelési tevékenység nagy mennyiségű adatot eredményezett az ipari minőségű érceknek a porfiros rézérces rendszer általános szerkezetén belüli elhelyezkedésére és az érctestek formájára vonatkozóan. Ezek az anyagok lehetővé teszik a porfiros rézérces lelőhelyek morfológiai osztályozásának kidolgozását, mely osztályozás alapvető fontosságú az ésszerű kutatási háló kiválasztása szempontjából.
Ezen áttekintést főként a porfiros rézérces rendszer fő elemeinek, továbbá periférikus részei vizsgálatának és a porfiros rézérces típusú érctestek morfológiai osztályozása ismertetésének szenteltük.
Az elemzés olyan részletesen megkutatott és mélyen feltárt telepek vizsgálati eredményein alapszik, mint Kounrad, Borlii, Kokszáj, Aktogaj, Kalmakür, Dalnyeje, Szeverozapadnüj - Balüktü, Szorszkaja, Kadzsaran, Agarak, Ak-Szug, Küzül-Kain, Szalavatszkoje. A hazai telepek kutatási eredményeit kiegészítettük a mongóliai Erdenet-Obo és Cagan-Szuburga /Szurven-Szuhajt/ telepek anyagaival, valamint 80 más külföldi előfordulás - közöttük néhány mélyen feltárt telep - adataival, melyek specifikus morfológiai típusokat képviselnek és megfelelően dokumentáltak /Climax, Henderson, Bingham, Questa, RedwallBasin, Santa-Rita az Egyesült Államokban; Endaco, Maggy, LimeCreek és Hudson-Bay Kanadában; Mammut Malaysiában; Ok-Tedi Pápua-Új Guineában; Marcopper a Fülöp-szigeteken; Cerro-Colorado Panamában; El-Abra és El Teniente Chilében; Cuahone Peruban; Sar-Ceshme Iránban; Elacit és Medet Bulgáriában/.
Az ércesedett zónák formájának meghatározására többnyire izovonalas módszert alkalmaznak, a burkolófelületek izohipszáinak, néhány esetben az érctestek izopach görbéinek felhasználásával. Vissza