A hypnotismus

Előszó

Ama megtisztelő fölszólításnak, hogy Forel a hypnotismusról irt könyvének magyar kiadását néhány kisérő és beköszöntő szóval ellássam, kész örömmel teszek eleget, annál inkább, mert magam elméletileg és gyakorlatilag is foglalkoztam a hypnotismussal és hypnosissal.
Forel Ágoston személyét fölösleges bemutatnom a magyar közönségnek. Évtizedes tudományos és gyakorló orvosi tevékenységétől visszavonulva, az yvornei remete csak kevés kiválasztott betegének és tudományos" munkásságának élve, tapasztalatokban és búvárkodásokban gazdag életének eredményeit tudományosan dolgozta föl és különösen az alkoholizmus és a nemi élet kérdéseiben kifejtett irodalmi munkásságával szerzett magának világszerte ismert és megbecsült nevet. A már hetvenévesnél idősebb lélekbúvár lelki erejének, kritikájának és önfegyelmezésének a legnagyobb csodálattal kell adóznunk, különösen ha meggondoljuk, hogy 1912 május havában oly agyvérzésen ment keresztül, mely beszélőképességének és jobb karjának bénulását, egyes szavakra és betűkre vonatkozó emlékezőtehetségének zavarát okozta.
Mint minden némileg titokzatosnak látszó és a minden napos reális élet kerékvágásán túlemelkedő tudományhoz vagy jelenséghez, a hypnotismushoz is nemcsak gyermekkorában tapadtak misztikus, szimbolikus magyarázatok ugy az orvosok, mint a nem-orvosok részéről. És később, mikor már a hypnotismus a lelki élet sok rejtelmesnek látszó jelenségeinek megismerését tette lehetővé s ekként a lélekbuvárlás egy tudományos eszközévé fejlődött; és még később, mikor a lelki egyéniség befolyásolhatósága révén az idegrendszer egyes betegségeinek hatásos gyógyitó eszközévé vált: ugy laikusok, mint orvosok és természetbuvárok, sok tulvérmes reményt füztek hozzá vagy pedig igaztalan s többnyire a hypnotismusra vonatkozó hiányos tapasztalatból eredő lesujtó birálatban részesitették. Vissza