A húnok története

Előszó

Amikor huszárságunk és főleg huszár szavunk eredetének kutatását befejező tanúlányomat megírtam és amikor a "húsz" és "ár", "guszar-huszár", "uszár-huszár", "haszia-huszár" stb. elméletet a "hun-sar" új elméletel bővítettem, őszintén tisztelt barátom, dr. Melich nagybecsű véleményét, aki a közelmúltban kétszer részesült legfelsőbb helyről jött kitüntetésben, ismét kikértem.
Noha az én szerény véleményem a leghívatottabb nagy magyar tudós véleményével nem egyezik, dr. Melichnek a velem folytatott eszmecseréért legmélyebb tiszteletemet, legőszintébb köszönetemet és legigazibb hálámat kifejezni mégis szükségesnek tartom. S az, hogy ma újabb konkrétum nélkül a huszár szó és huszárságunk eredete szinte megoldhatatlan, illetve, hogy a rendelkezésre álló legrégibb adat különböző értelmezése és magyarázata mellett a legelső vélemény (származástan) éppen olyan helyes lehet, mint akár a huszadik, nem ejt kétségbe, mert ki tudja, mit hoz a jövő?
Ki tudja, hogy milyen újabb konkrétumok kerülnek esetleg napfényre s hogy azok melyik elméletet fogják majd igazolni?
A hún-magyr rokonságot bizonyító ősforrásokat összegyűjtve és a húnok történetét röviden összefoglalva, talán a hún-magyar rokonság tényére is rámutattam, amit ma - sajnos - még kevesen vallanak.
Szilárd a meggyőződésem, hogy huszárságunk eredetét nem a szlávok, hanem a húnok történelmében kell keresni. S ezt még igen tisztelt ellenfeleimnek is el kell ismerni, ha forrásműveim adatait hiteles adatoknak és szerény fáradozásomat komoly munkának hajlandók tekinteni.
A Forrásművek és a Függelék szövegében megemlékszem egy olyan német nevű, de lángolólelkű magyar pap-tudósról, aki a hún-magyar származás történelmi adatokon nyugvó tényét nemcsak itthon, de külföldön is hirdette. S lehet, hogy ennek a mellőzött és elhallgatott magyar tudósnak érdemeit olvasóim jobban fogják méltányolni, mint azt az ő kortársai tették. Vissza