A Hungeo Tudományos és Oktatási Program

Előszó

1. Miről is van szó? HUNGEO: Hungárián Geoscientists = „magyar földtudományi szakemberek". E szokatlan elnevezés mögött egy még a szakmai nagyközönség előtt is gyakorlatilag rejtve maradt önszerveződési sikertörténet, igazi "success story" bújik meg.
2. Hogyan kezdődött? 1995-ben a magyarság a végleges Kárpát-medencei honfoglalás millecentenáriumára, 1100 éves jubileumának megünneplésére készült. A Magyar Földrajzi Társaság és a Magyarhoni Földtani Társulat akkori vezetői elhatározták, hogy 1996-ban közösen rendezik meg Budapesten a Magyar Földtudományi Szakemberek Világtalálkozóját. Mégpedig az országépítő Szent István király ünnepéhez, augusztus 20-hoz kapcsolódva. (Jómagam akkor, Brezsnyánszky Károly elnöksége alatt, a Társulat Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának vezetője voltam. A geográfusok részéről közvetlen partnereink Rétvári László és az azóta fiatalon elhunyt Hajdú-Moharos József voltak.) A „HUNGEO" szervezésébe bevontuk a Magyar Geofizikusok Egyesületét is.
3. Az „egyszerű" ünneplésen túl milyen célokat tűztünk magunk elé? 1. Lehetőséget biztosítani arra, hogy a Magyarországon, a szomszédos államokban és a nagyvilágban szétszórtan élő magyar földtudományi szakemberek egymás munkáját megismerhessék és támogathassák. 2. Előmozdítani az egyes szakterületek és régiók közötti együttműködést. 3. Közreműködni az egységes magyar földtudományi terminológia és korszerű oktatási anyagok kidolgozásában. 4. Támogatni szakmai ifjúsági programok szervezését, valamint azokhoz kapcsolódó kiadványok megjelentetését.
4. „Kollégák, ezt folytatni kell!" Az 1996. augusztusában, Budapesten valóban megrendezett Világtalálkozó - csallóközi kirándulással - várakozáson felüli siker volt. Különösen lelkesedtek a szomszéd országokban élő magyar földrajztanárok. De Európa távolabbi részeiből is jöttek résztvevők, pl Franciaországból, Németországból és Svédországból. Sőt a tengeren túlról is, Kanadából és az Egyesült Államokból. Az eredetileg egyszeri alkalomnak szánt rendezvénynek öntevékeny folytatása támadt. Az erdélyi kollégák (a csíkszeredai Eigel Tibor, a kolozsvári Wanek Ferenc és társaik) meghívták a társaságot mindjárt a következő évre, 1997-re a Székelyföldre, Csíksomlyóra. Ezzel ezt a nagyon is földi kezdeményezést Babba Mária, a Magyarok Nagyasszonya égi védnöksége alá helyezték. Az üléseket követő terepbejárás is sok élménnyel gazdagította a résztvevőket. Egyszerűen nem lehetett kitérni a folytatás elől. Vissza