A Hungarológiai Intézet tudományos közleményei 1972. március

Előszó

Szeli István: Bevezetés
A Hungarológiai Intézet munkatervében előirányzott tanácskozások, tudományos ülésszakok, vitaösszejövetelek, tanfolyamok és megbeszélések során az idén a magyar művelődéstörténet kerül előtérbe, mint az Intézet olyan munkaköre és szakterülete, amellyel alapjában véve csak most, éppen ezzel az előadássorozattal kezdünk kissé behatóbban foglalkozni. Ezzel egy nagyon is érezhető hézagot igyekszünk pótolni, mert meglévő intézményeinkben, így nálunk is, ez a szakterület mindeddig mint egyféle „vendégtudomány" vagy kuriózum kapott helyet.
Eddigi hasonló rendezvényeink (a kontrasztív nyelvtan köréből tartott megbeszélések, a folklór-tanfolyamok, a magyar-délszláv irodalmi és művelődési kapcsolatok tárgyában tartott tavalyi ülésszak) a kérdés legjobb hazai és külföldi ismerőit vonták be a munkába, de a jelen művelődéstörténeti ülésszak már a résztvevők csekélyebb számával is arra mutat, hogy itt egy összehasonlíthatatlanul elhanyagoltabb területről van szó. Emellett az említett tárgykörök a mostaninál sokkal ismertebb, jártabb és járhatóbb utat kínáltak a kutatóknak? s munkájuk a fenti diszciplínák mindegyikében már számottevő eredményre épülhetett, a célok és a módszerek is határozottabban mutatkoztak meg előttük, viszont a művelődéstörténet az eddiginél még fogalmilag is sokkal pontosabb megfogalmazásra szorul.
Hogy Intézetünk ma ismét a művelődéstörténet sokak szerint meghaladott, „németes", pozitivista fogalmához tér vissza, azt nem azért teszi, hogy a kultúrát, mint afféle „független változót", a gazdasági, anyagi világtól elszakított önálló létezőként vizsgálja, hanem azért, hogy szellemi életünket, amelynek feltárására és megismertetésére éppen ez az intézet hivatott, a maga viszonylagos teljességében próbálja megközelíteni, feltárni és a köztudatban is meggyökereztetni. Erre fokozottan szükségünk van, hiszen Bácskával, Bánáttal kapcsolatban még ma is kisért a közvéleményben a „kulturális Szahara" Kosztolányi-Szenteleky által kialakított képe, s a magyar műveltség járulékosságának és másodlagosságának tudata sokszor még mai művelődési törekvéseinkben is gátló-fékező körülményként van jelen, mint egyedül történelmi emlékekben élő, de már nem eleven tényezője korunk és tájunk művelődésének. Vissza