Előszó
Részlet a könyvből:
"Sztárok!
Hagyjátok ki 1925. V. 31-ét
O'Harrieh elnök
Ez az egészoldalas hirdetmény 1924 novemberében jelent meg a Varieté- és Cirkuszművészek Nemzetközi Szövetségének PROGRAM című heti szkalpjában, s hallatlan izgalmat keltett titokzatos tartalmánál és szokatlan formájánál fogva. Melyik artista ne tekintené magát csillagnak? És miféle nyomós ok késztethette a tiszteletreméltó elnököt arra, hogy a szövetség tagjainak egy előadás kihagyását ajánlja, olyasvalamit tehát, amire a színpad vagy porond művészei csupán akkor fanyalodnak, ha betegség vagy baleset fekteti kétvállra őket, valamit, ami elvesztését jelenti a legkényesebb dolognak, amit az artista csak ismer, amiért verekszik és az életét kockáztatja - a gázsijának."
Vissza
Fülszöveg
Eduárd Bass neve nem ismeretlen a cseh olvasóközönség fülének. A Humberto Cirkusz szerzője már írói hírnevét és különleges népszerűségét megelőzőleg is kitűnt mint rátermett és sokoldalú újságíró, akinek tollából - a Lidové noviny szerkesztője, majd később főszerkesztője volt - számos tárcán, krokin, elbeszélésen, politikai pamfleten és szatírán kívül humorisztikus színpadi jelenetek, szkeccsek, komédiák, sőt időszerű kuplék és detektívtörténetek is napvilágot láttak. Első komoly irodalmi sikerét humorisztikus regénnyel aratta, de a vidám forma ilyen természetű írásaiban is komoly problémát takar, amelyet Eduárd Bass, az író, fordulatosan, szakavatott kézzel, élvezetes, kifejező stílusban tár olvasói elé, azzal a ritka tehetséggel, amellyel a művész a látszólag jelentéktelen apróságokat és részleteket is plasztikus, érdekfeszítő mesévé tudja szőni. A Humberto Cirkusz, Eduárd Bassnak ez a legnagyobb sikerű, immár tizenhárom kiadást megért munkája a cirkusz embereinek sajátos, a...
Tovább
Fülszöveg
Eduárd Bass neve nem ismeretlen a cseh olvasóközönség fülének. A Humberto Cirkusz szerzője már írói hírnevét és különleges népszerűségét megelőzőleg is kitűnt mint rátermett és sokoldalú újságíró, akinek tollából - a Lidové noviny szerkesztője, majd később főszerkesztője volt - számos tárcán, krokin, elbeszélésen, politikai pamfleten és szatírán kívül humorisztikus színpadi jelenetek, szkeccsek, komédiák, sőt időszerű kuplék és detektívtörténetek is napvilágot láttak. Első komoly irodalmi sikerét humorisztikus regénnyel aratta, de a vidám forma ilyen természetű írásaiban is komoly problémát takar, amelyet Eduárd Bass, az író, fordulatosan, szakavatott kézzel, élvezetes, kifejező stílusban tár olvasói elé, azzal a ritka tehetséggel, amellyel a művész a látszólag jelentéktelen apróságokat és részleteket is plasztikus, érdekfeszítő mesévé tudja szőni. A Humberto Cirkusz, Eduárd Bassnak ez a legnagyobb sikerű, immár tizenhárom kiadást megért munkája a cirkusz embereinek sajátos, a polgári társadalmon kívül elhelyezkedő világába vezeti az olvasót, amelyben a szerző csodálatos biztonsággal mozog. Könnyedén, tájékozottan, frissen idézi fel a légkört, a környezetet, bevilágít a cirkusz kulisszatitkaiba. Eduárd Bass művészete ábrázolókészségében, pontos és éles megfigyelőképességében, alakjainak valószerűségében rejlik. Egy tarka nemzetközi világ képei elevenednek meg a könyv lapjain és egyesülnek színpompás kör- és korképpé, amely a múlt század hatvanas éveinek lendületes, optimista szakaszával kezdődik és a huszadik század ernyedő, második negyedébe torkollik, elkísérve fejlődésének, hanyatlásának és a változatosságok színházában való újjászületésének útján a Humberto Cirkuszt és hősét, a vállalattal egybeforrt, apró istállófiúból világhírű artistává növekvő Vaskut.
A könyv mindamellett semmiképpen sem nevezhető egyszerűen cirkuszregénynek. Sokkal több annál. Eduard Bass megfosztja a cirkusz világát hamis romantikájától és művének középpontjába a dolgos, szívós, nyílteszű, feltétlenül megbízható cseh embert állítja, aki e tulajdonságai révén minden nehézségen diadalmaskodik és az egész világon becsületet szerez magának. A Humberto Cirkusz nemcsak méltó a cseh elbeszélő próza hagyományaihoz, de elmondhatjuk, hogy megjelenésekor, a keserű elnyomatás éveiben egy egész nemzet merített belőle öntudatot és lelki vigasztalást.
A tárgy természetéből folyik, hogy nem mindennapi nehézségekkel kellett megbirkóznia a fordítónak, de Czagány Iván dicséretre méltó derekassággal oldotta meg feladatát.
Vissza