Fülszöveg
Bemard Moitessier 1968-69-ben legendás hírnévre tett szert, amikor acéltestű vitorlásával, a Joshuávú másfélszer kerülte meg egyedül, megállás nélkül a földet. Az utazást követően írta meg harmadik könyvét, A hosszú utat, amelyet számos nyelvre lefordítottak, s amely később a magányos vitorlázók bibliájává vált.
Moitessier 1968. augusztus 22-én kelt útra Plymouthból, hogy részt vegyen a Sunday Times magazin által szervezett kikötés nélküli, szóló földkerülő versenyen. Amikor valaki ilyen sokáig járja a végtelen vizeket, hol ragyogó napfényes szélcsendben, hol tajtékos hullámhegyek között, más szemmel tér vissza... ha egyáltalán hajlandó visszatérni. Az embert és hajót próbára tevő „hosszú út" ugyanis Moitessier számára nem annyira verseny, mint inkább a gondolkodás, az önmagába mélyedés ideje volt. A határtalan óceánon, az albatroszok, delfinek, repülőhalak és csillagok társaságában lassan rátalált lelki békéjére, meglelve az igazságot, a szabadságot. Előbb csak homályosan, majd...
Tovább
Fülszöveg
Bemard Moitessier 1968-69-ben legendás hírnévre tett szert, amikor acéltestű vitorlásával, a Joshuávú másfélszer kerülte meg egyedül, megállás nélkül a földet. Az utazást követően írta meg harmadik könyvét, A hosszú utat, amelyet számos nyelvre lefordítottak, s amely később a magányos vitorlázók bibliájává vált.
Moitessier 1968. augusztus 22-én kelt útra Plymouthból, hogy részt vegyen a Sunday Times magazin által szervezett kikötés nélküli, szóló földkerülő versenyen. Amikor valaki ilyen sokáig járja a végtelen vizeket, hol ragyogó napfényes szélcsendben, hol tajtékos hullámhegyek között, más szemmel tér vissza... ha egyáltalán hajlandó visszatérni. Az embert és hajót próbára tevő „hosszú út" ugyanis Moitessier számára nem annyira verseny, mint inkább a gondolkodás, az önmagába mélyedés ideje volt. A határtalan óceánon, az albatroszok, delfinek, repülőhalak és csillagok társaságában lassan rátalált lelki békéjére, meglelve az igazságot, a szabadságot. Előbb csak homályosan, majd egyre határozottabban érezte, hogy nem tud, nem akar visszatérni a hamis értékek, mesterséges örömök uralta modern civilizációba. „Elindulni Plymouthból, hogy ugyanoda térjek vissza, ez időközben olyanná vált, mint elindulni sehonnan, hogy ne érkezzek meg sehová." Ezért, miután megkerülte a három hírhedt fokot, és diadalmasan térhetett volna vissza az angliai kikötőbe, hogy felvegye a leggyorsabb hajónak járó pénzjutalmat, úgy döntött, megállás nélkül folytatja az útját keletnek, hogy a Csendes-óceánon megkeresse a maga Szigetét.Egyszerű, természetes, mégis költői és filozofikus - Moitessier írása a tenger és a hajózás szerelmeseit éppúgy magával ragadja, mint azokat, akik csak álmodoznak a végtelen kékségről. Mindazokhoz szól, akik vele együtt úgy érzik, hogy „ami szépet és jót az emberek eddig véghezvittek, azt álmaik segítségével tették"
Vissza