A Hont-Pázmány nemzetség premontrei monostorai

Fülszöveg

Tóth Sándor mindeddig kiadatlan fiatalkori főművét tartja kezében az olvasó. A kézirat címlapján az 1966-os évszám szerepel, a szerző 25-26 éves volt ekkor, ez volt a szakdolgozata. Mindig érdekes, hogy hogyan, milyen szellemi utat bejárva formálódott egy jeles kutató olyanná, amilyennek ismertük. Különösen izgalmas a 20-as évei derekán járó Tóth Sándorral, gondolkodásmódjával szembesülni. A világos kérdésfeltevések, a logikus gondolkodás, a lényegesnek a lényegtelentől való megkülönböztetésére irányuló képesség már itt is világosan megmutatkozik és alapossággal, módszerességgel társul. Felfigyelhetünk arra a korrekt kritikai szemléletmódra is, amellyel az elődök és pályatársak eredményeihez viszonyul, és amely a későbbiekben is mindvégig jellemzi majd.
A fiatal tudós dolgozata komoly oldevéltani, történeti, építészettörténeti, régészeti, műemlékes és átíluskritikai jártasságról tesz tanúbizonyságot, és figyelemre méltóan újszerű gondolatokat fogalmaz meg a középkori építészet... Tovább

Fülszöveg

Tóth Sándor mindeddig kiadatlan fiatalkori főművét tartja kezében az olvasó. A kézirat címlapján az 1966-os évszám szerepel, a szerző 25-26 éves volt ekkor, ez volt a szakdolgozata. Mindig érdekes, hogy hogyan, milyen szellemi utat bejárva formálódott egy jeles kutató olyanná, amilyennek ismertük. Különösen izgalmas a 20-as évei derekán járó Tóth Sándorral, gondolkodásmódjával szembesülni. A világos kérdésfeltevések, a logikus gondolkodás, a lényegesnek a lényegtelentől való megkülönböztetésére irányuló képesség már itt is világosan megmutatkozik és alapossággal, módszerességgel társul. Felfigyelhetünk arra a korrekt kritikai szemléletmódra is, amellyel az elődök és pályatársak eredményeihez viszonyul, és amely a későbbiekben is mindvégig jellemzi majd.
A fiatal tudós dolgozata komoly oldevéltani, történeti, építészettörténeti, régészeti, műemlékes és átíluskritikai jártasságról tesz tanúbizonyságot, és figyelemre méltóan újszerű gondolatokat fogalmaz meg a középkori építészet társadalmi-történeti összefüggéseiről, egybeszőve ezeket bizonyos rendtörténeti vonatkozásokkal is. Ehhez hasonló módszertani teljességgel, a megközelítésmódok ilyen gazdag repertoárjával bizony igen ritkán találkozhatunk. A dolgozat fő eredménye a nemzetségek felbomlásának és a 13. század első felében fellendülő monoátorépítéseknek az összekapcsolása, illetve a premontrei rend nagyobb arányú magyarországi elterjedésének ezzel összefüggésben való tárgyalása.
Noha az írásmű több mint 40 éves, a történelem, az építészet, a társadalomtörténet és a kultúrtörténet közötti összefüggéseket teljesen újszerűen bemutató és feltáró, több tudományág együttes műveléséből következő fontos eredményei mindeddig szinte ismeretlenek maradtak és a szakmai köztudatba is alig épültek be. Már csak ezért is kitűnő szellemi kalandnak ígérkezik ez a szerzőtől egyébként szokatlan módon olvasmányos és friss stílusban megírt korai tanulmány. Vissza