A honfoglalás hadtörténete

Előszó

A magyarság végleges honfoglalásának közelmúltbeli millecentenáriumi megemlékezései és a magyar államalapítás előkészületében levő millenniumi ünnepi eseményei egyaránt ráirányítják a figyelmet e sorsközösség történetének kezdeti időszakára. Különösen felfokozott a közvélemény érdeklődése, mivel ez az időben távoli, de érzelmileg közeli kapcsolódás napjainkban egybeesik a Krisztus születése szerinti 2000. évre való előkészülettel, illetve a magyar nép kereszténnyé válásáról való ugyancsak ezredéves megemlékezéssel. Ezek révén az utolsó évtized történéseinek eredményeképpen az immár nyolc állam kereteibe szorítottan és ezáltal szétszaggatva, továbbá a négy világtájban szétszóródottan élni kényszerülő magyar nemzet többet tudhatott meg a kiemelkedő eseményekről és a kiváló személyiségekről, mint a korábbi, kutatási időszakokban.
A múlt feltárásán és megismertetésén dolgozó, ezt életcélnak tekintő történészként, még ha egy későbbi történelmi korszakkal foglalkozom is, bennem mégis hiányérzet uralkodott. Mind gyakrabban gondoltam az éppen ebben az időben őseihez végleg megtért, egykori kedves professzoromra, akivel egész életében, időközben magam is professzorrá válva, kapcsolatban maradtam, a felejthetetlen László Gyulára.
A gondolatot tett követte, és mind gyakrabban vettem le könyvespolcomról első nagy művét, amelynek "A honfoglaló magyar nép élete" címet adta. A politikatörténetieken túl a hadtörténet kérdéseit is vizsgálva, miközben a véglegesen megtelepedő magyarság hétköznapjairól olvastam, újra és újra kérdések fogalmazódtak meg bennem, és egyre gyakrabban. Olyan kérdések, mint: kik voltak és hogyan érkeztek a Kárpát-medencébe a honszerzők, miként jutottak a végleges hazához, hogyan tudták azt megtartani egy évezreden túl is, amikor hatalmas birodalmakat alkotó népek véglegesen eltűntek. Vissza