A "hölgyek öröme"

Előszó

Részlet a könyvből:

Denise gyalog jött a Saint-Lazare-pályaudvartól, ahol a cherbourgi vonatból szállt ki, két öccsével, egy harmadik osztályú kocsi kemény padján töltött éjszaka után. Kezénél fogva vezette Pépét, Jean utána ment; mind a hárman össze voltak törve az utazástól, megriadva, elveszve az óriási Páris közepén, a házak tetejét nézegetve és minden utczasarkon a Rue de la Michodiére után kérdezősködve, ahol Baudu nagybátyjuk lakott. Mikor aztán végre kiért a Place Gaillon-ra, a fiatal leány hirtelen meglepetten állt meg.
- Óh, - mondta - nézd csak, Jean !
S állva maradtak, egymáshoz húzódva, talpig feketében, az apjukért viselt: régi gyászruhában. A leány fejletlen volt húsz esztendejéhez képest, külseje szegényes, kezében könnyű csomag; a másik oldalon öt esztendős kis öccse akaszkodott a karjára, mögötte meg a nagy fiú állt ragyogó, büszke tizenhat esztendejével, karjait lóbálva.
- Ez aztán a bolt ! - folytatta a leány egy kis hallgatás után.
A Rue de la Michodiére és a Rue Neuve-Saint-Augustin sarkán egy divatáruház volt, melynek kirakatai eleven színekkel tündököltek a szelid, sápadt októberi napom Szent Rókus templomában nyolcat ütött az óra, a gyalogjárókon még csak a kora reggeli Páris látszott meg, irodáikba siető hivatalnokok és a boltokat végigjáró háziasszonyok. Az ajtó előtt két kereskadősegéd kettős létrára állva, épen elkészült gyapjuruhanemük fölaggatásával, a Rue Neuve-Saint Augustin-ra néző kirakatban pedig egy másik segéd térdelve, hátat fordítva, gondosan hajtogatott össze egy kék selyemdarabot... Vissza