Előszó
Részlet a könyvből:
Valahol, valahol, ki tudja hol? Csak én tudom egymagam, mert csak magam jártam arra, két lapos hegy közt volt egy csúcsos völgy, onnan eredt egy kétágú folyó. Az ment,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Valahol, valahol, ki tudja hol? Csak én tudom egymagam, mert csak magam jártam arra, két lapos hegy közt volt egy csúcsos völgy, onnan eredt egy kétágú folyó. Az ment, mendegélt, folyt, folydogált, addig addig, amíg kanyargó útjában suttogó nádasokat, hallgató falvakat és dibdáblábú hidakat el nem hagyott és el nem ment egy olyan kajla viskó mellett, hogy rá se nézett, csak bosszankodott, mint Judi néni, mikor belefúl a kiscsirke a tojásba. Abban a kajla házban lakott Tota Péter a hetvenhét fiával, meg egy szál leányával, meg az élete párjával: Lila nénivel. Élt, de hogy? Gondolhatjátok. Azt kiáltotta:
- Igaz, hogy amikor egy kenyeret megszegek ezeknek az éhes farkasoknak, az utolsónak már a körmömet is oda kell vágnom, azért mégis azt mondom, ne legyen az ásítás becsületes művésze a nevem a rendes nevemen kívül, ha nem szeretném azt, hogy legalább is annyi leányom legyen, mint fiam. így nincs igazság. Ennyi fiú meg egy szál leány! Teremtő Atyám! Szerencse, hogy nem jár az eszem, mert megállana.
Azt szeretnétek tudni, hogy hogyan aludtak? No, ez nem valami nagy titok. Úgy aludtak, hogy a leány, Zsuzsika az anyjával aludt, a fiúk meg nyáron lefeküdtek a folyó partján végeslen végig a homokba.
Vissza