A Hold regéi/Tavaszünnepi dalok

Fülszöveg

A Hold regéi

Egy este véletlenül kezembe akadt Dánai kedvesajkú regélőjének, Andersennek, könyve: Billedbog uden billeder. Már az első lapok elragadtak, s minél tovább mentem benne, annál inkább gyönyörködém. Jó későn is volt már, hogy a könyven végére jutottam. De azért még nem feküdtem le; sokáig elüldögéltem az ablak mellett s újra fölidézem emlékezetembe ama sajátszerű, félhomályos vonalakat, melyek úgy derengtek előtte, mint egy gyönyörű holdfényes táj, félig sugárban, félig a sötétség fátylával takarva. Mi a szemnek láthatatlan, azt a képzelet talán sokszorta szebbnek, vonzóbbnak festi le, mint a minőnek a valóság föltűnteti.

Tavaszünnepi dalok

Finnország Häme nevű részében a fiatalságnak még az újabb időkben is szokásos volt, hogy Urunk mennybemenetel napján, áldozó csütörtökön ünnepiesen fölvonultak valamely dombra s ott tűz körül tánczoltak és tászadoztak. A dombra vonulás közben a lányok úgynevezett helka-dalokat, vagyis tavaszünnepi dalokat énekeltek. Hasonló ünnepséget tartottak a következő vasárnapokon is, kivált pünkösd napján, egészen Szent Iván vagy Péter-Pál napjáig. E szokás részben katholikus, részben pogány eredetű. Katholikus eredetre vall a körmenetszerű fölvonulás és az e közben énekelt dalok szövege dallamostul együtt; míg a tűz körül való táncz és játék az ősfinnek pogánykori tavaszünnepére utal vissza. E tavaszünnepeken énekelt helka-dalokról, melyek legendákat és lovagballada-féléket tartalmaznak legendákat és lovagballada-féléket tartalmaznak, nevezet el Leino Einó, a finnek legkiválóbb élő költője, azt az eredetileg 15 balladából álló remek dalgyűjteményét, a mely először 1903-ban jelent meg, Helsinkiben, Helkavirsiä czím alatt. Vissza