A hódmezővásárhelyi Református Egyház története II.

Előszó

Részlet a könyvből:

Vásárhely (Hódvásárhely, Mezővásárhely, Makóvásárhely, Hódmező-Vásárhely) középkori falu, majd város, belterületét nézve a Hód tavának keleti, később nyugati partján telepítve. Külterületét nézve pedig kisebb-nagyobb rétek, rétségek- és rengeteg nádasok által szaggatott, földhátak és halmok által élénkitett termékeny sikságon. A XIII. században Pósafia Nána, kinek felesége a nádor lánya volt, a nyulszigeti apácákra hagyta, azután a Héderváriak, majd Hunyadi János országkormányzó kezére s'állott, mikor is a hely már város volt, azután az utóbbi fiára, Mátyás királyra szállóit, a XVI. század eleje táján pedig Dóci Péterre szállott át, kinek rokonai azt több felé szaggatták. Rajtuk kivül a XVI. században még a Csalai Móré Péter, Csáki Demeter, Sulyok Ferenc, Pestyéni Gergely és András, Cs. Csanádi püspök és káptalan, Révai Ferenc és István, a Losoncziak, Zay Ferenc, Liszti János, Viczmándi Mátyás, Sulyok Ferenc és Bálint, Balassi Pál, Nyári Pálné Váradi Katalin stb. voltak a város birtokosai, mely utóbbi azt épen mikor az a vidékkel együtt a tatárpusztitás áldozatául esett, Lugosi Jánossal a szabolcsmegyei Madáért cserélte el.
Már ekkor azonban, úgyszintén a beállott egész XVII. században voltaképen a török rendelkezett velünk. Ez szedte be, vagy adta ki haszonbérbe a török kincstári adókat, de rajta kivül a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek is gyakorolták itt a birtokadományozási jogaikat.
A Habsburgok ajándékozták meg azzal Lugosi Borbálát és Bercsényi Imrénét is, majd mikor ennek leszármazottja gróf Bercsényi Miklós a Rákóczi foradalomhoz csatlakozott, ők foglalták le annak javait, köztük városunkat is és adták azt el Schlick Lipót császári tábornoknak 1701-ben, ennek utódja pedig Károlyi Sándornak 1722-ben, mely utóbbi családja azt mindvégig kezén is tartotta. Vissza