A hitehagyott

Fülszöveg

Molnár Ákos hegedűművésznek indult, de az I. világháborúban elvesztette a karját. Ez a művészi transzformáció érződik érzékeny stílusán, a jellemek belső megjelenítőerejében. A modern történelmi regény egyik megújítója, polgári regényei a szexuális vágyakat elemzik a társadalmi és kulturális keretek konfliktusaiban. Öt regényt és három novelláskötetet írt. 1945. február 7-én bekövetkezett halálának módja olyan több évszázados történelmi örvény mélyeit érzékelteti, mely vak és pusztító erejének eredőit éppen az író próbálta feltárni. "1945. február én egy magyar SS levitte őket egy földszinti lakásba. A felesége önként jelentkezett: osztozni akart a férje sorsában. Őt is levitték. Egy napig voltak ott bezárva. A lakók látták az ablakon keresztül, hogy egymás mellett ültek egész nap, nem sírtak, nem remegtek. Ákos egész éjszaka írt. Másnap a Déli vasút mellé vitték őket. Tersánszky Józsi Jenő ismerte fel szétroncsolt fejű hulláikat."
Molnár Ákos Fortunatus Imréről szóló regényében nemcsak a valóságos történelmi személy a regény meghatározó szereplője, de maga a budai (középkori) zsidó nép/közösség is mint kollektívum.
Találóbb kort, történelmi szituációt (a mohácsi csatavesztést előkészítő válságot és lecsúszást) s azt megtestesítő drámai hőst keresve sem lehetett volna találni, hogy bevilágítson a katasztrófája küszöbére érkező zsidóság sorsába. A regényt a II. világháború előestéjén (1937-ben) akár konkrét figyelmeztetésnek is fel lehetett volna fogni. S noha az író az utószóban azt játszotta, hogy "Regényemben igyekeztem elkerülni minden jelenkori vonatkozást" - ezt sem akkori, sem mai olvasói nem vehetik komolyan. "A Szerencsés Imrék éppoly kevéssé halnak meg, mint a könyv züllött, önző urai. Ismerjük ezt a típust, ismerjük a köznemesből lett országos hatalmasságokat is, akiknek önzése, kapzsisága romlásba dönt egy országot, hogy aztán a zsidót állítsa egyedüli bűnbaknak a felbőszült nép elé. Ismerjük a törtető zsidót is, aki úszik az árral, vagy inkább hiába próbál azzal úszni..
Bizonyára könnyű volna a könyvbe belemagyarázni, hogy Szerencsés Imre minden cselekedetének az inferioritás érzete az okozója. Ám úgy hisszük, hogy a szerző mást, többet akart mondani. Többet: olyasmit, ami a mához is szól. Lesznek sokan, akik meg fogják érteni mondanivalóit" - írta Hatvany Bertalan. (Szép Szó, 1937. V.) Vissza