Előszó
Meghajtom térdemet Urunk, Jézus Krisztus Atyja előtt, akiről neveztetik minden atyaság a mennyben és a földön, hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint az erőt, hogy megerősödjetek az 0...
Tovább
Előszó
Meghajtom térdemet Urunk, Jézus Krisztus Atyja előtt, akiről neveztetik minden atyaság a mennyben és a földön, hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint az erőt, hogy megerősödjetek az 0 Lelke által a belső emberben, hogy a hit által Jézus Krisztus lakozzék a szívetekben, hogy a szeretetben meggyökerezve és megalapozva megérthessétek minden szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, hogy megismerjétek Krisztus minden ismeretet felülmúló szeretetét, és hogy beteljesedjetek egészen Isten teljességéig. (Ef 3,14-19)
A népek nagy tanítója és az igazság szószólója, ez az Isten Lelkével betöltött, kiválasztott és megszentelt edény (ApCsel 9,15) a fenti szavakkal tárja fel a Szentírásnak, amelyet teológiának mondunk,1 az eredetét, a kibontakozását és a végcélját. Lelkünkbe vési, hogy a Szentírás eredetét a Szentháromság hatásának tulajdonítsuk, fejlődését az emberi felfogóképesség kívánalmainak, végcélját, avagy gyümölcsét pedig a mindent felülmúló boldogság teljességének megfelelően értelmezzük.
Ami ugyanis a Szentírás eredetét illeti, az nem emberi kutatásból származik, hanem isteni kinyilatkoztatásból, amely a világosság Atyjától szállt alá (Jak 1,17), akiről neveztetik minden atyaság a mennyben és alföldön. Tőle árad ki ránk Fia, Jézus Krisztus által a Szentlélek, aki úgy adja és osztogatja adományait mindenkinek, ahogy akarja: általa kapjuk a hitet, a hit által pedig Krisztus lakozik a szívünkben (1Kor 12,11).
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal