A hit hangjai

Előszó

SZERETETT TESTVÉREINK AZ ÚR JÉZUSBAN!

Örömmel köszöntünk benneteket Isten igéjével: Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 106:1)
A hívő szív érzéseinek egyik legcsodálatosabb kifejezője az ének. Ezért elképzelhetetlen az istentisztelet éneklés nélkül. Minden - Istent dicsőítő - ének egyben imádság is. Ezek a szárnyaló imádságok készítenek elő bennünket az Ige meghallgatására és áldott találkozásra a gyülekezet Urával.
A Szentírás tanúsága szerint az újszövetségi gyülekezet éneklő gyülekezet volt. Jakab apostol ezt írja: „Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen!" Pál és Silás még a börtönben, súlyos bántalmazások után, kalodába zárva is énekelt. Az Újszövetség utolsó könyvében János apostol mennyei elragadtatásában hallja, amint az üdvözültek serege új éneket énekel a királyi szék előtt.
Mennyei Atyánk iránti hálával teszünk bizonyságot arról hogy gyülekezeteinknek mindig nagy erőforrást jelentett az ének. Kezdetben az Igével együtt igényelték és tanulták az új lelki énekeket áldott emlékű testvéreink. Az első hívők nagy utakat tettek meg azért, hogy egy-egy igehirdetést meghallgassanak, de azért is, hogy egy-egy éneket megtanuljanak. Legyen hála az Úrnak, ma ugyanolyan örömmel és lelkesedéssel énekelünk, mint elődeink.
Örömmel adjuk testvéreink kezébe a tizenhatodik kiadást. Isten áldását kívánjuk énekeskönyvünkre, gyülekezeteinkre, és mindazokra, akik az éneklés áldott lehetőségével élve, dicsérik az Urat. Vissza