Előszó
Meséskönyveitekben sokszor olvastatok már csodálatos történeteket. A nagyobbak bizonyára tudták, hogy „ez csak a mesében van így", de a kisebbek talán elhitték, hogy a varázsló, pálcájának egyetlen...
Tovább
Előszó
Meséskönyveitekben sokszor olvastatok már csodálatos történeteket. A nagyobbak bizonyára tudták, hogy „ez csak a mesében van így", de a kisebbek talán elhitték, hogy a varázsló, pálcájának egyetlen érintésével arannyá változtatja a köveket. .
Volt idő, amikor még a felnőtt emberek is hittek a csodákban. Azt hitték, hogy titokzatos, földöntúli erők irányítják az esőt, a villámlást, a dörgést és télen jégkéreggel vonják be a folyók és tavak vizét. Ha valami érthetetlen dolgot láttak, legfeljebb imádkoztak, nehogy az ismeretlen „rossz szellemek" valami bajt hozzanak rájuk.
Mi már tudjuk, hogy nincsenek csodák, legfeljebb olyan dolgok, amelyeknek magyarázatát még nem ismerjük. Nem ismerjük, vagy még nem tanultuk meg. Sok mindent megtanulhatunk azonban, ha jól kinyitjuk a szemünket, körülnézünk és gondosan megfigyeljük, mi történik körülöttünk.
Miért veszünk kabátot, ha hideg szél fúj? Miért forró a teáscsészébe tett kanál? Mitől van a leveleknek szép zöld színe? Mi az a villámlás, hogyan keletkeznek a források és patakok? Miért kel fel és nyugszik le a nap? És így tovább.
Nem kell ám nagy tudósnak lenni, ha ezekre és az ehhez hasonló kérdésekre felelni akarunk, csak jól kell figyelni, meg egy kicsit gondolkozni.
Vissza