A hibridciprusok hazai minősített fajtái

Előszó

A X Cupressocyparis-ok megjelenését több regényes történet kíséri. Az első a leyland-faj (X Cupressocyparis leylandii) egyes feltételezések szerint természetes hibrid, melyet élőhelyén, Észak-Amerika észak-keleti partvidékén egy angol utazó, Thomas Leyland talált, és ebből küldött a londoni Királyi Kew Botanikus Kertnek három példányt, melyek közül ma már csak egy él. Ennek közvetlen utódai találhatók meg a bedgebury-i Nemzeti Fenyőgyűjteményben, ahol egy tábla is mutatja a feltételezett elterjedési területet. Erre utaló megbízható szakirodalmi adatot nem találtam. Ennek a természetes hibridizációnak ellentmond Sargent (1949) leírása, mivel szerinte a feltételezett szülőfajok közül a Cupressus macrocarpa a Monterey-öböl déli részén honos, míg a Chamaecyparis nootkatensis legdélebbi előfordulása nem éri el a kaliforniai vonalat, így eredeti areájuk nem találkozik. Újabban a Cupressus macrocarpa-t jóval északabbra, a Chamaecyparis nootkatensis által elfoglalt területekre is ültetik. Ezért a hibridizáció nem zárható ki teljesen, de az első hibrid megjelenésének korai időpontjára való tekintettel (1870) ennek valószínűsége igen kicsi (Ceska, 1995 szóbeli közlés). Az irodalmi adatok egyértelműen mesterséges X Cupressocyparis-okról, vagy legalábbis kultúrában (arborétum, park, stb.) történő kereszteződéséről szólnak. A X Cupressocyparis leylandii morfológiai vizsgálata alapján, mely a kutikula mintázatának összehasonlító elemzéséből állt, Oladele (1983) kimutatta, hogy a Chamaecyparis nootkatensis és a Cupressus macrocarpa tekinthetők a szülőfajoknak. Vissza