A hetvenes évek I-II. (dedikált példány)

Fülszöveg

Ezredvég, századvég, évtizedhatár, - elválasztó szerepük többnyire csak formai diktátum, de mivel jelentőségüket általában elfogadjuk, visszahatnak gondolkodásunkra. Saját életemben az 1970/71-es évtizedkezdés valóban sorsfordító. Előző naplódokumentációm, az Ezer este... záradékából is kiderül, negyedév alatt elvesztem addigi világom időbeli, térbeli tartóoszlopait; Fülep Lajost és Colin Masont. A sarkalatos kérdésre, nélkülük Hogyan tovább? a napok hirtelen feldúsulása, a körkörösen rámgyűlő feladatok adnak folyamatos választ. Párhuzamos misszós tevékenységet kezdek az Írószövetség Költő szakosztályában, a FÉSZEK Művészklubban, a Győri Költészeti Biennálén. Részt vállalok Kaposváron a SOMOGY folyóirat szerkesztéséből. Békéscsabán a kortárs költők és képzőművészek bibliofil-sorozatainak egyengetésében, s a Kecskeméti Népzenei Napok programjaiban. Közben munkahelyem a Széchenyi Könyvtár és írói működésem közművelő szolgálata lehetővé teszi, hogy áttekintsem az országot, s hogy járhassam a nagyvilágot is mind a négy égtáj iránt.
Nyomon követve A hetvenes évek följegyzéseinek itt közreadott, tanulságosabbnak vélt egynegyedét, szembetűnik netán: akkoriban mennyivel figyelmesebbek voltunk egymáshoz, mennyivel elevenebb ösztön élt bennünk a viszályokat is oldó végső baráti ölelésre. A fogyhatatlan vendégelések meglepően márkás italai mellett rengeteg szó elfecsérelődött, de Szőcsénypusztától Zeneakadémiáig minden társadalmi közegben nagyobb tisztelete volt a szellemi erők mozgásának, teremtő, titkos érvényének. Ma, a változások törvény szerint kanyargó szerpentinjeiről vissza-vissza nézve, mondhatni persze: ez itt mind csak a hajdani erdők belterjes rezervátumainak hangja, óhatatlanul a letűnt világ. Hadd szóljak erre a költőelőd W. H. Auden, az Erdők-re New Yorktól is érzékeny soraival:
A kőrisfáig írott kis liget,
a korhadt szívű tölgy leleplezi:
nagy társadalmunk széthull, tönkremegy,
nem csaphatnak be gyors győzelmei,
s nem, hogy közért s az Égért mit adott!
Erdőinél egy kultúra se jobb. Vissza