A héttornyú ház

Előszó

Ha egy író "beszély"-nek nevezi művét, aligha kell külön figyelmeztetnie az olvasót, hogy bizonyos szabadságra tart igényt, mind munkája anyagát, mind ennek felhasználását illetően. Nyilvánvaló az is, hogy nem formálna jogot erre a szabadságra, ha egy regény írására vállalkozott volna. A szerkezetnek ez az utóbbi formája kötelezve érzi magát arra, hogy kitartó hűséggel kövesse nem csak az emberi tapasztalatok lehetséges, hanem ezeknek valószínű, mindennapi útját. Az előbbi azonban - jóllehet mint minden művészi alkotás, törvényekhez tartja magát és súlyosan vétkeznék, ha túlságosan elkanyarodnék az emberi szív igazságaitól - az előbbi azonban, mondom, jogot formálhat arra, hogy ezt az igazságot jórészt olyan körülmények között mutathassa be, amelyeket az író maga választ vagy teremt meg. Ha úgy látja helyesnek, munkája légkörét is úgy fogja kidolgozni, hogy letompítja a fényeket és aláfesti és elsötétíti a kép árnyékait. Természetesen jól teszi, ha mértékletesen él ezekkel a lehetőségekkel, főkép ami a fantasztikumot illeti, amelyet legföljebb mint finom, gyöngéd, szállongó illatot kever el művébe, de óvakodik attól, hogy vaskos ételként szolgálja fel munkája tányérjában a közönségnek. Igaz, hogy még akkor sem követ el irodalmi bűnt, ha történetesen nem él ezzel az óvatossági rendszabállyal.
E munkájában a szerző úgy tervezte, - milyen sikerrel, azt szerencsére nem ő illetékes megállapítani, - hogy szigorúan megmarad kiváltságainak szélső határain belül. A "romantikus" jelzőt műve kizárólag azért érdemli meg, mert azon van, hogy összekösse az elmúlt időt a szálló jelennel, amely pillanatonként faképnél hagy bennünket. Legendának is nevezhetjük, amely egy már sötétté szürkült, távoli korszakból napjaink áttetsző napfényébe nő át a mondák szállongó ködével teste körül, amely ködöt az olvasó - kedve szerint - vagy elhessenti, vagy megtűri maga körül, hogy a festői hatás kedvéért észrevétlenül körüllebegje történetünk eseményeit és szereplőit. Lehet, egyébként, hogy a mese maga oly szerény anyagból szövődött, hogy szüksége van erre az előnyre és csak hasznára válhatik, ha az olvasó nehezebben ér el hozzá. Vissza